Szegedi Napló, 1911. április 9. – Van egy korcsmáros Szegeden, aki beszélgetés közben mindig szépen akarja kifejezni a mondókáját. De mivel az eke mellől került a söntésbe, hát bizony nagyon sokszor megbotlik a nyelve. Igy volt ez ma is, mikor egy urféle telepedett le az egyik asztalhoz.

— Hogy van, János bácsi? – kérdezte.
— Köszönöm. Csak ugy löhetősen.

Itt az urféle ivott egyet, aztán az ablakra tekintett és igy beszélt tovább.

— Csunya idő ez, János bácsi! Nem tudom, mikor lesz vége.

János bácsi, a korcsmáros, erre közelebb lépett az asztalhoz, kivette szájából a pipát s úgy mondta:

— Hát bizony, ez az idő – neveletlen!

Ez a cikk eredetileg a Szegedi Napló című lapban jelent meg 1911. április 9-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.