Szegedi Napló, 1911. április 2. – Ezen bizonyára Lázár György, a podeszta ütközik meg legjobban. Pedig ha egészen végig olvassa ezt az apróságot, alighanem nekünk ad igazat, illetve annak a két vidéki uriembernek, akik közt a következő párbeszéd történt.

— Te, hallod, – mondja az egyik, amint a Kárász-utcán végig mentek, – nekem tetszik ez a Szeged!
— Megvallom, én is ugy vagyok vele – mondta a másik. – Csak egyet nem tudok megérteni.
— Mit?
A másik ránézett, úgy mondta:
— Ezt ni, – mutatott az utca hosszába – hogy itt tele van a levegő porral. Nézd csak, barátom, ugy száll,mintha vastag köd volna!
— Látod, nekem is ez tünt fel. Szavamra mondom, most akartam szólni róla, de megelőztél. De mond csak, kérlek, nincs itt hatóság? — Hatóság?
— Az hát. Egy erős kezü hatóság, amelyik rendet teremtene. Kár ezért a Szegedért, mert szép, nagyon szép város, de az ilyesmi bizony árt a hirnevének.

A jó Isten tudja, mit nem mondanak még Szegedről, ha hozzájuk nem lép egy benszülött szegedi.

— Bocsánatot kérek, uraim, de én is modanék valamit.
— Tessék.
— Ha nem veszik rossz néven, megmutatom önöknek a másik Szegedet. Tessék csak velem tartani…

A két ur csodálkozva összenézett s a másik pillanatban szó nélkül mentek a benszülött szegedivel. Az pedig nem vezette őket se erre, se arra, hanem átment velük szépen a másik Szegedre – Ujszegedre. Mikor a ligetben a Vigadó iránt értek, igy szólt:

— Na nézzék, uraim, ez a másik Szeged. Itt nincs se füst, se por, se rossz szag. Most már azt is megértik, hogy odaát mért van por? A tanács ugyanis ugy gondolja, hogy fölösleges az utcákat locsolni, mert aki tiszta, friss levegőt akar, az átjöhet ide – Ujszegedre.

Ez a cikk eredetileg a Szegedi Napló című lapban jelent meg 1911. április 2-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.