Délmagyarország, 1947. július 24. – Néhány nap óta Szegeden elterjedt az a hír, hogy földrengés volt a városban. Ezek a földlökések különösen a déli órákban szabályszerűen ismétlődnek és a magasabb házak emeletén erőteljesebb rezgések formájában is érezhetők. A Délmagyarország munkatársa megérdeklődte dr. Wagner Richard egyetemi magántanártól a földrajzi intézet vezetőjétől, lehetséges-e, hogy földrengés érte Szegedet. Dr. Wagner professzor sajnálattal közölte, hogy az egyetem földrengésjelző készüléke, szeizmográfja már évek óta használhatatlan állapotban van és nagyobb összeg kellene megjavításához. Semmiképpen sem tartja azonban valószínűnek, hogy Szegeden legyen egy nagyobb földrengés központja, legfeljebb kisebb talajrezgések éreztették hatásukat.

Utánajártunk a rejtélyes talajrezgéseknek és igen egyszerű megoldását találtuk meg a kérdésnek. Breinovics Vilmos városi főmérnök elmondotta, hogy a régi vasúti híd roncsait emelik ki a vízből, de az iszapba mélyen beleragadt roncsokat csak víz alatti robbantással tudják kiszakítani. A robbantást tíz-tizenöt kilós úgynevezett „Tr2” robbantóanyaggal végzik hat-hét méterrel a víz színe alatt. Ez a mélység körülbelül tizennégy-tizenöt méternek felel meg az utcai járdák szintje alatt. A víz rugalmassága rendkívül nagy, úgyhogy a robbantás erejét átadja a medret határoló földrétegnek, amely azután többszáz méternyi körzetben az egész város talaját rezgésbe hozza. Ezt a rezgést érezték különösen a magasabb házakban, amelyeknek nagyobb a kilengése. Szegedet tehát nem érte földrengés, de a déli órákban a robbantások következtében még egy ideig érezni fogjuk ezeket a kisebb földrezgéseket, melyek azonban semmi veszedelemmel nem járnak.

Ez a cikk eredetileg a Délmagyarország című lapban jelent meg 1947. július 24-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból szemezgetve mutatjuk be, mik foglalkoztatták a régi szegedieket harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.