A szerelmes leány

Szegedi Napló, 1911. július 25. – Vasárnap reggel Nagyváradon a nagyvárad—szegedi vasút első számú őrháza mellett egy 24 éves leányt találtak az arra cirkáló rendőrök, aki nyakig a földbe volt temetkezve. A rendőrök rögtön kiásták és mellette elföldelve egy bibliát, zsoltárkönyvet, üres pénztárcát és sót találtak. Kiderült, hogy a szerencsétlent Selmeczi Rózának hívják, Püspökladányból való és menyasszonya volt egy ottani fiatalembernek. Vőlegénye nemrég bevonult katonának Szegedre és azóta egy sort sem irt neki. A szerelmes leány utána ment tehát Szegedre, de vőlegénye nagyon elutasítólag bánt vele. Ez a csalódás annyira megrendítette a szegény leányt, hogy elvesztette az eszét. Szegedről hazafelé indult Püspökladányba, kóborlása közben azonban eltévedt. Nagyváradra vetődött, ahol a vasúti töltés mentén sirt ásott magának, belefeküdt, magára kaparta a földet, úgy, hogy csak az arca maradt szabadon; erre egy ócska pléhdobozt borított. Az orvosok véleménye szerint az elmeháborodott leány körülbelül három napig fekhetett étlen szomjan eltemetkezve. A mentők az elmekórházba szállították.

Ez a cikk eredetileg a Szegedi Napló című lapban jelent meg 1911. július 25-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból szemezgetve mutatjuk be, mik foglalkoztatták a régi szegedieket harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.