„Az egész világon egy lázadás zajlik a liberális elit döntéseivel szemben” – mondta Lázár János építési és közlekedési miniszter, országgyűlési képviselő pénteken este Makón.

Az eseményt látogatta az eső is, ami időnként keményen kezdett zuhogni, majd hirtelen el is múlt. Míg a hallgatóság fele a Kossuth-szobor előtt esernyőkkel védte égő fáklyáit, a többiek behúzódtak egy közeli tető alá, hogy onnan hallgassák: „Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára”.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcra emlékező ünnepségen természetesen elhangzottak a mai közéletben gyakran emlegetett kulcsszavak: háború, béke, Brüsszel, szuverenitás.

„A béke nem csupán a háború hiánya, hanem az igazságosság, a rend gyümölcse” – fogalmazott rövid beszédében Farkas Éva Erzsébet polgármester. Szerinte a „szomszédságunkban dúló háború tettekre hív bennünket”, úgy véli, azoknak a hangját kell meghallania mindenkinek, akik „a konfliktus békés lezárását szorgalmazzák”.

„A béke kultúrája, egy nemzet szabadságának kultúrája megköveteli, hogy minden nap áldozatosan és elkötelezetten szolgáljunk érte. Megállás nélkül, ahogyan ’48-as hőseink tették. Mert a világszabadság prófétáiként is tudták, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség hármasa csak a hit, a remény és a szeretet hármasa mellett lehet érvényes” – mondta a városvezető, akitől átvette a szót Lázár János.

„Aki az életét kész és képes volt a szabadságért áldozni, aki a magyarok életét áldozta a magyar szabadságért, az tulajdonképpen a mi szabadságunkért hozott áldozatot 177 évvel ezelőtt, és ezért hálásnak kell lennünk.” A miniszter hozzátéve, hogy minden nemzeti ünnepnek van aktuális tanulsága, szerinte megrendítő, hogy „az akkori idők nagy vitái ugyanúgy jelen vannak a mai magyar közéletben”, és mozgatják a világot.

„1848 adta meg először annak a lehetőségét, hogy egy kétkezi munkás, aki nem tartozott a kiváltságosok közé, saját maga kezébe vegye az életét, és saját maga kész és képes legyen dönteni a sorsáról” – mondta a miniszter arra utalva, hogy Kossuth Lajos hívószavára „száz és száz számra vállalták az önkéntes harcot” a környék fiataljai.

Értelmezése szerint tehát 1848 volt az első olyan alkalom, hogy egy magyar ember rendelkezhetett a saját sorsáról. A miniszter azonban attól tart, hogy „ma is vannak, akik meg akarják mondani a magyaroknak, hogy mit tegyenek, hogyan éljenek, hogyan rendezzék be a hazájukat”.

Annyi a különbség szerinte, hogy „nem Bécsben és Moszkvában, hanem Brüsszelben döntenek” a magyarok megkérdezése nélkül, mégpedig „arról, hogy Európa vegyen-e föl hitelt, és hogy a polgárai áldozzanak-e pénzt, fegyvert és életet Ukrajnában a háborúban”.

„Ez ellen pedig, kedves barátaim, föl kell lázadni!”

– jelentette ki a politikus.

Lázár azt mondja, jó hír, hogy ez a nyomás nemcsak Magyarországot, hanem az egész világot terheli: „Ma, 2025-ben világszerte, Európától a tengeren át Amerikáig, Amerikától Rómáig, Rómától Amszterdamig, Németországtól Magyarországon át Szlovákián keresztül egy forradalom, egy lázadás zajlik a liberális elit és az elmúlt évtizedek hibás elitista döntéseivel szemben.”

A miniszter úgy véli, az önrendelkezés jogát nemcsak megtartani kell, hanem megerősíteni is, és „végre be kell váltani Kossuth Lajos álmát a független, erős Magyarországról”.

A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy Magyarország minden tájára eljussanak a legfontosabb és legérdekesebb szegedi történések. Ez a cikk ezen együttműködés keretében a Telexen is olvasható.