Zenta, Szabadka és Topolya után Magyarkanizsán helyeznek ki hétfőtől szerdáig magyar–szerb útirányjelző táblákat, összesen 19-et. A hírt Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke közölte a Facebook-oldalán. A posztot folyamatosan frissíti, egyelőre 9 feliratról került fel fotó.

„Közel 40 év után először nem esetileg, hanem rendszerben jelenik meg a magyar nyelv a helyi utakon. Azt ígértem, hogy a VMSZ által vezetett önkormányzatokban indul el a táblák kihelyezése. Ez befejeződött! De nincs vége! Jöhetnek sorban azok az önkormányzatok, ahol a magyar nyelv hivatalos használatban van! Folytatjuk!” – ígérte a pártelnök.

A szabadkai vasútállomáson “már” 2024 novembere óta magyar nyelvű feliratok is segítik az utasokat az eligazodásban. Eredetileg ezek nem voltak a felújítás részei, és Aleksandar Vučić szerb államfőnek kellett külön jeleznie, hogy pótolják azokat.

A szabadkai állomás területén kihelyezett új jelzőtáblák három nyelven – szerbül, magyarul és angolul – tájékoztatják az utazókat. Az utasok egy része azonban kifogásolta, hogy a magyar nyelvű feliratok kisebbek, mivel szerintük távolabbról vagy gyenge fényviszonyok között nehezen lehet őket elolvasni.

A mostani tábláknál már nincs ilyen probléma, mert mindkét nyelven ugyanakkora méretben szerepelnek a helységnevek.

2023 őszén a Szegederen már írtunk arról, hogy a Vajdaság több pontján – főként többségében magyarlakta települések környékén – eltűntek a többnyelvű, latin betűs útirányjelző táblák, és helyettük csak cirill feliratok maradtak. Akkor Zenta, Ada és Magyarkanizsa környékén is dokumentáltuk a cseréket, noha a szerbiai szabályozás a hivatalos nyelvhasználat részeként előírja a kisebbségi nyelvek megjelenítését a helységnévtáblákon és az útirányjelzőkön is.

A változtatásokat a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) és a Magyar Polgári Szövetség is kifogásolta. A szerb Közlekedési Minisztérium álláspontja ugyanakkor az volt, hogy a többnyelvű táblák „közlekedésbiztonsági kockázatot” jelenthetnek, mert megzavarhatják a járművezetőket – ezt az érvelést akkor több érintett településen is vitatták.

Bár az illetékes intézmények a kisebbségért kiálló szervezeteknek adtak igazat, a végrehajtásnál akkor még akadtak problémák: mondvacsinált okokra, például forráshiányra hivatkozva mulasztották el kötelezettségüket az önkormányzatok.