Pásztor Bálint: Techno party és főzőverseny volt a hétvégi „tüntetés” Szabadkán

„Ez egy buli volt, techno party, főzőverseny, nem politikai megmozdulás” – így reagált a szombati maratoni hosszúságú békés demonstrációra Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke a Szabadkai Magyar Rádió kedd reggeli Napindító című műsorában, amit a Szabad Magyar Szó vajdasági magyar hírportál szemlézett.

Mint mondta, nagyok voltak a várakozások a szabadkai tüntetés kapcsán, amit hetekkel ezelőtt országosnak hirdettek meg, ehhez képest „csak” néhány ezer tüntető polgár volt jelen. Pásztor ugyanakkor azt is nehezményezte, hogy az „ekkora volumenű” tüntetést állítólag a szervezők nem jelentették be előre a rendőrségen. A Közgyűlések Archívuma becslése szerint egyébként körülbelül 8500 résztvevő volt jelen.

„Úgy látom, hogy azok, akik a VMSZ hasonló családi programjait megmosolyogják, most egy ilyet szerveztek. Nem sok politikai tartalmat láttam. Dübörgött a zene, buliztak a fiatalok, miközben arra hivatkoznak még mindig a tüntetők, hogy a november elsejei áldozatok érdekében történnek ezek a megmozdulások” – fogalmazott a politikus, akinek szabadkaiként rosszul esett, hogy mostantól május 17-e a város napja, de annak azért örül, hogy nem nem sérült meg senki, és a szabadkai városháza sem járt úgy, mint az újvidéki. Ezzel a november 6-i esetre utalt, amely során szennyvízzel locsolták, festékkel dobálták és meg is rongálták az épületet. Az erőszakos tüntetőktől az ellenzék elhatárolódott.

KAPCSOLÓDÓ CIKK:

„Ez a baleset volt az a szikra, ami beindította a társadalmi változást”

„Nem húz le minket a fájdalom és a szerencsétlenség, hanem éppen ellenkezőleg” – mondta egy nő a szombati szabadkai 12 órás tüntetésen, ahol meglepően jókedvűek voltak az emberek, de azért megjelentek az újvidéki tragédiára emlékeztető transzparensek is.

A szombati szabadkai tüntetés tényleg más volt. Az összesen 12 órás rendezvény néhány óráját mi is figyelemmel kísértük, beszélgettünk helyiekkel, akik lelkesnek, feldobottnak, és nem utolsó sorban összetartónak tűntek. Ennek okait a főtér közelében kiállítást rendező, egyébként színésznőként dolgozó Minya fejtette meg:

„Azt hiszem, azért jókedvű most mindenki, mert mindannyian úgy érezzük, mintha felébredtünk volna. Nem húz le minket a fájdalom és a szerencsétlenség, hanem éppen ellenkezőleg.”

A helyi kortárs galériával szembeni parkban összerakott spontán tárlaton számos vicces transzparenst helyeztek el, de mind mögött ott volt a politikai él, és az utcákat járva senki nem felejtette el, hogy miért is mozdult ki. A főtéren talán még bátrabb közéleti karikatúrákat lehetett látni, néhány tábla pedig az elhunyt áldozatokra emlékeztetett. Ha egy pozitív következménye volt a novemberi balesetnek, akkor az, hogy megtörve az apátiát, összekovácsolta az embereket.