Van egy illúzió, amelybe szeretünk belekapaszkodni. Az, hogy Szeged egy kis városállam Magyarország déli határán. Hogy itt még lehet szabadon élni, szabadon gondolkodni, és szabadon beszélni. Hogy itt másképp van, mint máshol. És ez részben igaz is, de ez a szabadság nem magától van. Nem adottság és nem szerencse kérdése, hanem döntéseké.

Döntéseké, amelyeket egyének, közösségek és intézmények hoznak meg nap mint nap. Hogy mire figyelünk fel, mit kérdezünk meg, miről beszélünk hangosan, vagy épp miről hallgatunk mélyen. A Szegeder annak idején egy ilyen döntés eredményeként jött létre: hogy megmutassa, lehet Budapesten túl is minőségi, korszerű, kritikus, kreatív és országosan is számon tartott újságot csinálni. És mindezt úgy, hogy nem szolgáljuk senki más, csak és kizárólag az olvasóink érdekeit.

Mára azonban világossá vált, hogy a függetlenség nem csupán szakmai kérdés – hanem politikai és gazdasági térben is naponta újra kiharcolt állapot. Egy független szerkesztőség ma már nem marad fenn kizárólag a munkája minőségéből. Nem, ha közben egy egész rendszer dolgozik azon, hogy kiszorítsa a kritikus hangokat. A Szuverenitásvédelmi Hivatal árnyékában, a civil- és sajtóellenes kampányok zajában a függetlenség nem adottság – hanem vállalt kockázat.

És mi ezt a kockázatot tudatosan vállaljuk. Nem azért, mert könnyű, hanem mert hiszünk benne, hogy a közérdekű információhoz való hozzáférés alapvető joga mindenkinek. Legyen szó a nagy országos történésekről, vagy a számunkra fontos helyi ügyekről, itt Szegeden. És ebben a hitben minden nap új döntéseket hozunk: arról, hogy nem hallgatunk el semmit, és nem engedünk a nyomásnak.

Ennek kapcsán pedig van egy dolog, amit fontos tisztán látnunk:

A Szegeder munkáját nem érdemes pusztán egy városi újságként kezelni. Ez a lap az egyik utolsó olyan hely Szegeden, ahol még valódi kérdéseket lehet feltenni a hatalom felé, ahol nem előre megírt válaszokat közlünk, hanem valós történeteket tárunk fel. Ahol nem csak a kampányidőszakokban figyelünk oda a városra, hanem minden egyes nap.

Foglalkozunk a kisebbségek ügyeivel, a város örökségével, ott vagyunk a tüntetéseken, figyelemmel kísérjük a fontos civil kezdeményezéseket és a hétköznapi problémákat is. Írunk arról, amiről más nem mer, nem tud, vagy nem akar.

A mi feladatunk nem az, hogy hangosabbak legyünk bárkinél, hanem hogy ott legyünk, ahol tényleg számít: a város közéletében, a közérdek körül, a döntéshozók és az emberek között félúton megállva. Ez az a tér, amit ma Magyarországon sok helyen már beszűkítettek.

Éppen ezért kérjük arra olvasóinkat, hogy 2025-ben adójuk 1%-ával álljanak a helyi szabad és kritikus újságírás oldalára, ahogyan mi is a valóban fontos ügyek és a köz elfogulatlan tájékoztatása mellett tettük le voksunk. Az ügy mellett, hogy Szeged nem csak szabad volt és szabad most, de szabad lesz a jövőben is.

Egyre tisztábban látszik, mi történik a befizetett adónk 99%-ával, ez az egyik ok, amiért nem érdemes hagyni, hogy az 1% az államhoz kerüljön. És ha már tényleg mi dönthetünk róla, hová kerüljön, érdemes felajánlani olyan ügyeknek, amelyek valóban számítanak.

Az útmutató a felajánláshoz ide kattintva olvasható.

A független helyi sajtó egy ilyen ügy a sok közül. A Szegeder itt van mint lehetőség: ha fontosnak tartod, hogy legyen hiteles helyi nyilvánosság, választhatsz minket is. Ez neked nem kerül semmibe, a felajánlás folyamata mindössze 5 percet vesz igénybe. De nekünk esélyt ad arra, hogy bármi is történjen a következő években, a Szegeder stabilan működhessen. Hogy akkor is tudjunk írni, amikor mások már nem fognak. Hogy akkor is kérdezzünk, amikor a hatalom elfordítja a fejét. És hogy akkor is itt legyünk, amikor már nem divat hinni a sajtóban.

Az így beérkező forrásokat a Szegeder folyamatosan bővülő csapatának béreire és további fejlesztésekre költjük. Mert a mi tartalmunk nem algoritmusból születik, hanem több mint 25 lelkes szegedi fiatal elszántságából, évente megszámlálhatatlan feltett kérdésből, ezernyi kilométer terepre utazásból, éjszakákba nyúló szerkesztésből, és abból az elhatározásból, hogy minden nap jobbá akarjuk tenni az újságunkat – és az újságon keresztül Szegedet.

A tét tehát nem csak az, hogy fennmarad-e egy helyi független lap. A tét az, hogy maradnak-e olyan helyek ebben a országban, ahol a nyilvánosság még nem kizárólag a hatalomé. Ahol egy város nemcsak szabadnak nevezi magát, hanem tesz is azért, hogy az maradjon.

Szeged legyen ilyen, legyen szabad város nem csak ma, de holnap is!