100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
Petíciót indított az aHang a szegedi MÁV-raktárak bontása ellen, adaptív újrahasznosítást követelnek, hogy „ne tűnjön el Szeged múltja a Tisza-partról”.
A szervezet a 170 éves szegedi közraktárakra utal, amelyekről az utóbbi napokban több cikket közöltünk. Az egykor MÁV-tulajdonban lévő épületeket a fenntartó Szegedi Tudományegyetem érdemi örökségvédelmi értékelés nélkül bontásra ítélte. Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter a Szegedernek jelezte, tud az ügyről, és tájékozódni fog az illetékeseknél, az SZTE pedig vasárnap közölte, ők is nyitottak az egyeztetésre. Az ügyben megszólalt T. Szabó Csaba történész is, aki az épületek újrahasznosítását sürgette, sok európai város példáját követve.
Az aláírók felszólítják a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) vezetését, hogy azonnali hatállyal függesszék fel a szegedi Tisza-parti egykori MÁV-közraktárak bontását, különös tekintettel a még álló, nagyobb raktárépületre. Kérik továbbá, hogy az egyetem haladéktalanul hozza nyilvánosságra a területre vonatkozó fejlesztési terveket, mutassa be a bontást megalapozó döntéseket, és biztosítson érdemi társadalmi, szakmai és egyetemi egyeztetést a terület jövőjéről.
Az aHang elfogadhatatlannak nevezte, hogy ilyen jelentőségű épületek bontása átfogó, nyilvánosan megismerhető örökségvédelmi, építészettörténeti és ipartörténeti vizsgálat nélkül kezdődött meg. Szerintük az, hogy egy épület jelenleg nem áll műemléki vagy helyi védelem alatt, önmagában nem jelenti azt, hogy nincs történeti, városképi vagy közösségi értéke. Úgy vélik, ezt független szakmai vizsgálatnak kellene megállapítania, még a visszafordíthatatlan beavatkozások előtt.
A bontást azért is tartják különösen azért aggályosnak, mert „a terület jövőjéről a nyilvánosság csak töredékes információkat ismer. Miközben az SZTE oktatási, kutatási és többfunkciós városrész kialakításáról beszél, a konkrét beépítési és hasznosítási tervek nem ismertek. A szegedieknek, az egyetemi polgároknak és az építészszakmai közösségnek joguk van tudni, mi kerülne a lebontott épületek helyére, milyen szempontok alapján születnek a döntések, és milyen alternatívákat vizsgáltak meg.”
Úgy látják, Európa számos városában a régi ipari épületek nem akadályai, hanem értékes kiindulópontjai a városfejlesztésnek. Egykori raktárakból, csarnokokból és gyárépületekből kulturális központok, innovációs terek, egyetemi egységek, közösségi helyszínek, kreatív műhelyek, diákszállások, irodák, éttermek és városrészi találkozóhelyek jöttek létre. Álláspontjuk szerint ezek az épületek nem azért értékesek, mert eredeti funkciójukat változatlanul meg lehetne őrizni, hanem mert szerkezetük, térarányuk és karakterük új funkcióknak is méltó keretet adhat.
„Szegednek nem az a feladata, hogy minden régi ipari épületet változatlanul konzerváljon, hanem az, hogy felelősen mérlegelje: mit lehet megőrizni, átalakítani és új élettel megtölteni. Egy egyetemi városrész különösen alkalmas lehetne arra, hogy a múlt épített emlékei és a jövő oktatási-kutatási funkciói egymást erősítsék” – fogalmaztak.
Ezért követelik, hogy a Szegedi Tudományegyetem:
- azonnal függessze fel a még álló közraktári épület bontását;
- hozza nyilvánosságra a területre vonatkozó fejlesztési, bontási és beépítési terveket;
- mutassa be, milyen szakmai vizsgálatok, hatástanulmányok és döntések alapján indult meg a bontás;
- készíttessen független örökségvédelmi, építészettörténeti és ipartörténeti értékelést;
- vizsgálja meg a megmaradt épületek részleges vagy teljes megtartásának, illetve adaptív újrahasznosításának lehetőségét;
- indítson nyilvános társadalmi, szakmai és egyetemi egyeztetést a terület jövőjéről!
„A bontás visszafordíthatatlan döntés. Éppen ezért nem történhet meg csendben, társadalmi kontroll, szakmai vita és átlátható tervek nélkül” – véli a szervezet.
Cikkünk írásáig, körülbelül egy óra alatt 10 aláírás gyűlt össze.
