A logótervezés többnyire egy hosszabb folyamat. Kezdetben meghatározzuk a célokat és a tervezési szempontokat, amelyek végig sorvezetőként szolgálnak és segítenek abban, hogy ne térjünk le egy-egy szubjektív szempont miatt a célunkhoz vezető útról. A célok meghatározzák a formanyelvet és kijelölik a megfelelő eszközöket. A tervező mindig korlátok között mozog, alkalmazkodik, kompromisszumokat köt, és a feladata, hogy a rendelkezésére álló keretek között végül megtalálja a lehető legjobb megoldást. Írásomban bemutatom, hogyan zajlott mindez a Szegeder új logójának tervezése során.

Szegedre költözésem óta követem a Szegeder fejlődését, ezért örömmel vállaltam a feladatot, amikor Szűcs Dániel alapító-főszerkesztő megkeresett, hogy szüksége lenne az újságnak egy új logóra. Alkalmazott grafikusként elsősorban könyvtervezéssel foglalkozom, az arculattervezésben kevesebb tapasztalatom van, de a könyvkiadóban, illetve a lengyelországi tanulmányaim alatt szerzett tipográfiai ismereteimet jól tudtam kamatoztatni a Szegeder logó tervezése során. Izgalmas feladat, de nagy kihívás is volt egyben.

Egy jó logó egyik legfontosabb kritériuma a felismerhetőség. Akkor lesz valami felismerhető, ha illeszkedik a vizuális hagyományainkba. Ha ránéz az ember egy ilyen logóra, rögtön tudja, hogy egy újságot, egy kutyakozmetikát, egy IT-céget vagy egy autószervizt jelöl, akkor is, ha sosem hallott még az adott cégről. Ezek nem feltétlenül tudatos folyamatok: az agyunk a korábbi tapasztalatai alapján besorolja a megfelelő kategóriába a vizuális jeleket.

Az első dolgom az volt, hogy feltérképezzem a jelenleg működő prominens online újságokat Magyarországon és külföldön, és megvizsgáljam a vizuális arculatukat. A legszembetűnőbb az volt, hogy egy-egy kivételtől eltekintve az összes logó kizárólag tipográfiai eszközökkel (betűkkel) dolgozik és nélkülözi a figuratív (képi) elemeket. Tehát nem lett volna értelme a dómot, Szeged város címerét, vagy ne adj’ isten egy szegedi paprikát belekomponálni a logóba, mert ezek rögtön más asszociációkat keltettek volna a nézőben, és nem egy újsággal azonosították volna a logót.

A következő lépés a betűtípus kiválasztása volt. A hazai online újságok többnyire talpatlan, modern vonalvezetésű betűtípusokat alkalmaznak a logóikban, de külföldön már változatosabb a kép, és nem ritkák a hagyományosabb, talpas betűket használó logók, amelyek a nyomtatott sajtó hangulatát idézik. A Szegedernél fontos volt számunkra, hogy kapcsolódjunk ehhez a hagyományhoz, és az inspirációt a helyi nyomtatott sajtó gazdag történetéből merítsük.

Hiszek abban, hogy a környezet, amelyben élünk, alapvetően meghatároz és formál bennünket.

Aki itt nőtt fel, itt él a családja generációk óta, és ezt a nyelvet beszéli, az ha ránéz egy csatornafedélre, egy platánfára vagy a Mars téri buszpályaudvar várójára, rögtön érti és ismeri azok minden mögöttes jelentését, még ha nincs is ennek feltétlenül tudatában. Hasonlóan van a betűkkel is. Olyan logót szerettem volna tervezni, ami a szegedieknek szól – minél ismerősebb számukra, minél mélyebben gyökeredzik a vizuális környezetükben, annál könnyebben kötődnek majd hozzá.

Átnéztem grafikai szempontból a Somogyi Könyvtár által digitalizált egykori szegedi folyóiratok gyűjteményét. Ez egy rendkívül izgalmas és gazdag forrásanyag. A két világháború között volt olyan időszak, amikor párhuzamosan hat különböző politikai napilap(!) működött Szegeden. Emellett számos szaklapot, társadalmi és művészeti lapot és élclapot is találunk a gyűjteményben. Külön újságjuk volt a nyúltenyésztőknek, a méhészeknek, a tanítójelölteknek, a gyorsíróknak, a pincéreknek, de még a béltisztítóknak is. Megfigyeltem, milyen tipográfiai sajátosságai voltak a hírlapok fejléceinek, és miben tértek el a többi újságtól.

A hagyománykövetés mellett alapvető szempont volt, hogy digitális kijelzőkön is tökéletesen működjön a logó. Ennek érdekében Giambattista Bodoni 1798-ban tervezett betűtípusnak egy 21. századi felhasználásra optimalizált verzióját használtam (Libre Bodoni). Jellemzői a betűszárakhoz derékszögben kapcsolódó talpak (serifek), és a betűk legvastagabb és legvékonyabb vonalai közötti nagy eltérés (kontraszt), ami elsősorban címbetűnek teszi alkalmassá (egy Bodonival szedett folyószöveget nehéz lenne olvasnunk).

Ahhoz, hogy harmonikus megjelenésű logót kapjunk, még egy tökéletesen tervezett betűtípus esetében is érdemes némi optikai korrekciót alkalmaznunk. Módosíthatjuk a betűk egymáshoz viszonyított méretét, a közöttük lévő távolságot vagy a vonalak vastagságát, hogy az adott szó a legszebb képet adja ki. Ezután elkészítjük a logó különböző változatait (pl. hosszúkás és négyzetes formátum, sötét és világos változat), hogy minden szükséges felületen jól tudjuk majd használni.

Bízom benne, hogy az új Szegeder logó sokáig szolgálja majd az újságot, és ha szükség lesz rá, rugalmasan tud majd igazodni a folyton változó körülményeinkhez.

Gráf Dóra