„De levágnám azokat a csöcsöket és megenném… El foglak csalni egy félreeső helyre, ott kitépem a fogaid, cigarettát égetek rajtad, és utána megerőszakollak, egy késsel százszor megszurkállak, és ha még élsz, felgyújtalak. Neked kegyes halál nem jár, te olyat nem érdemelsz, ha szenvedsz is, ne tudj meghalni, inkább tovább szenvedj.”

A fenti idézet csak töredéke azoknak a szörnyű üzeneteknek, amelyeket a szegedi Halász Noémi kapott tavaly ősszel egy internetes zaklatótól. A momentumos politikust több alkalommal érték verbális támadások, egyszer még egy pedagógustól is – de egyik sem volt olyan durva, mint a szóban forgó eset. Valaki a nevében hamis profilt hozott létre, amelyről obszcén üzeneteket küldött másoknak, majd „Achilles” néven emaileket írt a politikusnak, amelyekben kínzással, szexuális erőszakkal és halálosan fenyegette őt. Az elkövető „világossá tette, hogy melyik politikai párt mellett áll”, és hogy Halásszal „az a problémája, hogy a Fideszt támadja”. Azt írta, a családját is brutálisan megkínozza, megöli, és kutyákkal eteti meg, ha a politikus „nem hagyja abba Orbán mocskolását”, és „továbbra is a Fidesz útjában áll”. 

A zaklató nemcsak Halásszal szemben fogalmazott meg durva üzeneteket. Egy alkalommal arról írt, az eutanázia jogáért küzdő Karsai Dániel megérdemelte a kegyetlen halált. A Humanisták formáció tagját, Cseh Katalint is fenyegette, sőt még a politikus édesanyjának is „undorító üzeneteket küldött” a nevében. 

Azóta a kisteleki rendőrség elfogta az elkövetőt, a büntetőeljárás pedig még folyamatban van, erre hivatkozva a Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya január végén sem árult el többet a Szegedernek.

Az elfogás után a szegedi politikus azt mondta, bár megkönnyebbült, nem érzi teljesen biztonságban magát. „A közélet brutális lezüllése továbbra is jelen van, gyalázkodások továbbra is történnek – nem csak velem, és nem csak politikusokkal” – fogalmazott. Halász szerint a nők elleni erőszak egy rendszerszintű probléma Magyarországon.

Ebben lehet némi igazság: szinte rendszeresen lehet olvasni nők elleni erőszakos cselekményekről, gyakran a féltékenységgel, a visszautasítással, vagy az alkoholfogyasztással összefüggésben. Az elmúlt évek egyik legmegrázóbb bűnügye az volt, amikor a szegedi belvárosban vert félholtra egy idegen nőt egy férfi. Az ok egyszerű: a nő nem állt szóba vele.

A digitalizáció hozott változást, és nem feltétlenül a jó irányba

„A digitális platformok elterjedése új formáit hozta a zaklatásnak, és egyre inkább célzottan kezdték használni politikai célokra is” – mondta lapunknak Sáfrány Réka, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (Női Érdek) elnöke. „Van egyfajta közvetlen elérés a politikusok irányába, ami korábban nem volt. Kulturáltabb volt az, amikor valaki egy olvasói levélben, vagy egy vita keretében, picit szűrtebb módon előadhatta a véleményét egy politikusról. Itt már egyáltalán nem erről van szó” – fejtette ki.

Sáfrány is osztja azt a sokszor hangoztatott véleményt, miszerint a verbális erőszak elterjedését elősegíti „a diskurzus és a közélet milyensége”, beleértve akár a szegényes vitakultúrát, a politikusok szóhasználatát, vagy a harcias kormányzati- és pártkommunikációt.

Több támadás éri a nőket, vagy csak más jellegűek?

„Dehonesztáló, kritikus, személyeskedő, a kinézetre, vagy akár kompetenciára utaló megjegyzések szoktak lenni férfi politikusok esetén is” – válaszolta kérdésünkre Sáfrány Réka. Tavaly például Rónai Egon is halálos fenyegetéseket kapott az Orbán Viktorral készített interjú miatt.

Ugyanakkor minőségükben a nőkkel szembeni támadások tipikusan eltérnek, egy nagyon érzékeny pontjukon: női mivoltukban, szexuális jelleggel támadják őket, amiben Sáfrány szerint egyfajta tudatosság is van.

„A nőket ezért sokkal mélyebben érintik az ilyen esetek, mivel a szexuális zaklatás az egyik legtraumatikusabban megélt támadás.”

Szintén nagyon jellemző, hogy a nők családját fenyegetik – Halász Noémi esete tehát tényleg nem egyedi. „Ismertek olyan híres politikusnők is, akiket ez visszatartott”, például a volt szlovák elnök, Zuzana Čaputová is visszalépett egy jelentős választástól, „tudvalevőleg nem tudta ezt a nyomást kezelni”. Bár Donáth Anna a pártkommunikáció szerint politikai okokból mondott le a Momentum elnöki pozíciójáról, Sáfrány szerint az ő döntésében is szerepet játszhattak ilyen indokok. 

A napokban Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom elnökhelyettese is bemutatott egy kommentet, amelyben majomnak nevezték és szegényes helyesírással az ő és az anyja halálát kívánták. „Négygyermekes édesanyaként és az Országgyűlés alelnökeként kötelességem komolyan venni az én és édesanyám kivégzésével fenyegető üzenetet, mert ez akár valós veszélyt is jelenthet rám és rá nézve” – reagált a politikus, és közölte, az ügyben feljelentést tesz, remélve, hogy a hatóságok gyorsan az elkövető nyomára akadnak. „A közélet nem szólhat lincselő indulatokról. Aki mások életét fenyegeti, annak számolnia kell a következményekkel” – jegyezte meg. 

Nemcsak ellenzéki szereplők számolnak be hasonló fenyegetésekről. Szentkirályi Alexandra korábbi szóvivő és főpolgármesterjelölt májusi posztja szerint egy Tisza-szimpatizáns azt írta neki, hogy ha Borsodba látogat, pillangókést kaphat a gyomrába. De akadtak olyan, a Halász Noéminek küldöttekhez hasonló szadista hangvételű üzenetek is, mint hogy leköpnék, megrugdosnák, nevetve néznék, ahogy feldarabolják a testét. 

Segít vagy árt az áldozatoknak a közszereplői státusz?

A rendszerváltás után született jogszabályok értelmében a közéleti szereplőknek a magánszemélyeknél jóval többet kell tűrniük a bírálatból, mivel a véleménynyilvánítás szabadsága kiemelt alkotmányos jog. A törvény úgy fogalmaz, „a közszereplést vállaló személyeknek vállalni kell, hogy mind a sajtó, mind pedig a szélesebb közvélemény figyelemmel kíséri minden szavukat és cselekedetüket, így nagyobb türelmet kell tanúsítaniuk a kritikai megnyilvánulásokkal szemben”.

Vannak, akik meglehetősen szabadon értelmezik ezt a rendelkezést, például Jeszenszky Zsolt publicista, aki azt mondta, „aki politikusnak áll, az bizony kap hideget-meleget. És el kell viselnie. Ha nem bírja, válasszon magának más pályát”. Ezt azután fogalmazta meg, hogy a Pesti Srácok stúdiójában azon viccelődtek, inkább létesítenének szexuális kapcsolatot egy kecskével, mint Baranyi Krisztina Ferencvárosi polgármesterrel. 

Fontos viszont, hogy a törvény elsősorban a nyilvános vitára, a közvéleményre fókuszál. Persze van, amikor nem egyértelmű, hol a határ a kritika és a már becsületsértő megjegyzések, illetve közszereplő és nem közszereplő között. 

Halász Noémi úgy véli, egy dologban segíthet a közszereplői státusz: „nekik legalább a nyilvánosság is tud valamilyen szintű védelmet adni, de erre egy egyszerű nőnek nincs lehetősége”. Cseh Katalin viszont úgy látja, a zaklatással szemben nem védi eléggé a rendszer a nőket, akik a nyilvánosság elé állnak, legyen szó politikusokról, tartalomgyártókról, vagy művészekről – és sok nőt éppen ez tartja vissza az ilyen foglalkozásoktól. 

A hatóságok és a jogalkotás szerepe

Halász Noémi korábban is jelezte, hogy a nyomozók munkájára nem lehet panasz, ugyanakkor szerinte a rendszer nincs kellőképpen felkészülve az online zaklatás és a gyűlölet-bűncselekmények kezelésére. Őt egyébként az áldozatsegítő lehetőségekről is tájékoztatták, ami úgy tudja, sok bántalmazott nő esetében elmarad.

Az Európai Unióban nemrég életbe lépett az online platformokat kötő DSA-szabályozás, mely értelmében jogsértőek ezek a zaklatások. Egy korábbi cikkünkben azt is megemlítettük, hogy egy új jogszabály szerint internetes agressziónak minősül, és akár egy év börtönnel is büntethető az olyan internetes sajtótermék cikkéhez fűzött hozzászólás, ami „erőszakos halált okozó, vagy különös kegyetlenséggel elkövetett büntetendő cselekményre irányuló szándékot vagy kívánságot fejez ki”. 

Ugyanakkor az eljárások sokszor hosszadalmasak, az eredményre pedig nincs garancia, ezért sok áldozat azért nem él a törvényes lehetőségeivel.

Sokszor felvetődik az is, hogy Magyarország 2011 óta nem ratifikálta a nőkkel szembeni erőszak ellen létrejött Isztambuli Egyezményt. Ugyan 2014-ben aláírta a dokumentumot a Fidesz-kormány, ez nem bír jogi kötőerővel, míg a ratifikálás azt jelentette volna, hogy a magyar jogrendszerbe be kell építeni az egyezményben megfogalmazottakat.

2020 májusában nagy felháborodást váltott ki, amikor a parlament a KDNP kezdeményezésére megszavazta az egyezményt elutasító határozatot. Az indoklásuk szerint a magyar jogrendszer már így is eléggé szigorú, és „mindent megtesz a nők védelméért”. Varga Judit akkor igazságügyi miniszterként politikai hisztinek nevezte a nemzetközi egyezményt, holott ő volt az, aki volt férjével, Magyar Péterrel szemben súlyos erőszakvádakat fogalmazott meg az emlékezetes Frizbi-adásban, miután a férfi politikai karrierbe kezdett.

Sáfrány Réka úgy véli, semmivel nem indokolható, hogy az egyezményt „ennyire visszautasítsák, mert ez tekinthető a téma legátfogóbb megközelítésének, a megelőzést és a kezelést körültekintően fűzi egybe, és kitér minden ilyen fontos lépésre, ami akkor is fontos, ha egy országban már így is nagyon jó törvények vannak, és azokat be is tartják”. Mint mondta, rengeteg olyan európai ország ratifikálta, ahol „csak kis javításra szorult a jogrendszer. Nálunk meg nem erről van szó, hanem nagyon is szintlépést jelentene”.

A jó hír, hogy tavalyelőtt az EU-ban elfogadtak egy nők elleni erőszakkal kapcsolatos irányelvet, amit egyelőre még nem kellett ratifikálnia Magyarországnak, de erre majd rá fog kényszerülni. 

Megkerestük a témával kapcsolatban a Belügyminisztérium kommunikációs osztályát is. Azt a választ kaptuk, hogy a hatóságok a tudomásukra jutott közvádas bűncselekményekkel kapcsolatban minden esetben hivatalból megindítják a büntetőeljárást, függetlenül az elkövető vagy a sértett személyétől.

A közszereplőkkel kapcsolatban azt írták, az őket érintő fenyegetések a Btk. szerint fokozott társadalmi veszélyt jelentenek, így az eljárások során minősített esetként kezelik ezeket. Több dolog is akadályozhatja viszont, hogy ezen felül különös védelmet kapjanak az áldozatok. A belügy a törvény előtti egyenlőségre hivatkozott, de azt is megjegyezték, hogy az irányadó alkotmánybírósági gyakorlat is befolyásolhatja a döntéseket. Noha Magyarországon hivatalosan nincs precedensjog, eszerint általában a korábbi hasonló esetekből indulnak ki az eljárások során.

Végül azt is leírták, hogy minden szabályos és indokolt intézkedést megtesz a rendőrség – az online zaklatások felderítése során is, függetlenül a bűncselekmény minősítésétől.

A felelősség az elkövetőé

A jogalkotás persze önmagában nem elég, a kommunikációban is szükség lehet változtatásokra. Sáfrány szerint az például „mindenképpen üdvözlendő lenne, hogyha magas rangú politikusok, akár a belügyminiszter állást foglalna” a nők elleni erőszak kérdésében.

„Ha közszereplőként hallgatunk, elősegíthetjük a helyzet további romlását” – véli Halász Noémi, aki szerint az áldozatok feljelentéssel, nyilvános kiállással tudják segíteni az ügyet. A nem közszereplő érintetteknek pedig azt tanácsolná, hogy a rendőrség mellett, „sőt talán legelőször”, keressenek fel nővédő vagy jogvédő szervezeteket. De az ő szavaival élve,

„a legfontosabb, hogy az áldozatnak soha nem kell szégyenkeznie, a felelősség minden esetben az elkövetőé”.

Emailben kértük Mihálffy Béla KDNP-s országgyűlési képviselőt, a Fideszt és utóbbi párt szegedi szervezetét is, hogy reagáljanak a történtekre és Halász Noémi szavaira, azonban cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ egyik helyről sem.