Súlyos hiányosságok miatt bukott el Lázár pályaudvar-plázásítási programja az ÁSZ szerint

Elsősorban az Állami Számvevőszéket (ÁSZ) hibáztatja Lázár János, amiért elbukott a vasútállomások plázásítása, ami a szegedi Nagyállomást is érintette volna. 

Egy hete ismerte el az építési és közlekedési miniszter a projekt kudarcát, amit párton belüli ellenállással magyaráz. A múlt heti Közlekedésinfón azt mondta, hogy „állampárti megközelítés uralkodott el”, a projektet „mellékvágányra futtatták a saját párttársai”. Szerinte „valakik úgy csűrték-csavarták, hogy ne tudjon ezzel elindulni”, és ebben az ÁSZ „biztos részt vett, a lábát lejárta, hogy megmattolja” a terveket.

Az ÁSZ még tavaly januárban kezdte el vizsgálni a pályázatot, a MÁV ekkor meglepőnek és szokatlannak nevezte az adatszolgáltatási kérelmet.

Az ellenőrző szerv most a Világgazdaság megkeresésére közölte, hogy – a Szegeder által korábban hiába kért – dokumentumok tanúsága szerint nem készültek el a szükséges előzetes hatástanulmányok, költségszámítások és értékbecslések. Emellett nem határozták meg egyértelműen az elvégzendő felújítások és fejlesztések körét sem.

A számvevőszék szerint a pályázatok kiírása előtt nem mérték fel az egyes helyszíneken szükséges beruházások becsült költségigényét, így a MÁV nem tudta pontosan, mit vár el a pályázóktól, és mit kínál cserébe. Az ellenőrzés során jogi aggályok is felmerültek a közbeszerzési és koncessziós kötelezettségek tisztázatlansága miatt.

Az ÁSZ állításuk szerint „sosem kifogásolt olyan fejlesztést, beruházást, aminek megvalósítása során a hatályos jogszabályokat betartják” és a közpénzeket, közvagyont is felelős, törvényes, célszerű módon kezelik.

Lázár János eredeti elképzelése szerint hét kiemelt hazai vasútállomásnál, köztük a szegedi Nagyállomásnál a nyertes pályázók 99 évre kötöttek volna üzemeltetési együttműködést az állammal. Ezért cserébe vállalták volna, hogy magántőkéből felújítják az infrastruktúrát. Ez lett volna az úgynevezett állomásplázásítási program.

A szegedi állomás kapcsán rendre felmerült, hogy már fel van újítva, így minek a pályázat. Lázár erre úgy érvelt egy éve, hogy állapota ellenére az épületnek vannak részei, melyeket lehetne piacosítani, lehetne bele üzleteket telepíteni. „Szerintem érdemes megfontolni, hogy van-e akár helyi, vagy országos befektető, aki a fölöslegesen vagy üresen álló kapacitásokat fölhasználná Szegeden. Lehet, hogy nem lesz ilyen, nem tudom” – fogalmazott akkor a miniszter. Végül lett is Matolcsy György köreiből érdeklődő, ám ők most hoppon maradtak.

A pályázat kritikusai, köztük Vitézy Dávid fővárosi képviselő, azonban úgy vélték, hogy a program állami ingatlanok magánkézbe adásáról szól, és évszázados „ingatlanpanamát”, azaz botrányos, gyanús vagy törvénysértő ingatlanügyletet készít elő. A kormány és a MÁV álláspontja ezzel szemben az, hogy az állomásépületeknek csak a vasútüzemtől szigorúan elválasztott részein valósulhat meg magáncélú fejlesztés.