Tápén kaptak „rendszámot” a szalakóták, idén rekordszámban foglalták el a fészkeiket

Az egyik Tápé melletti réten álló villanyoszlopra rakott fészekben összesen négy szalakótafióka kelt ki, akiket aztán meg is gyűrűztek a Magyar Madártani Egyesület (MME) szakemberei a szeged.hu beszámolója szerint. Egyre növekvő számban találnak természetes odúban költő szalakótapárokat is, amely a fenntartható fajmegőrzés biztató jele.

A madarak védekeztek, csíptek, illetve ürülékükkel borították be Tokody Bélát. Az MME helyi csoportjának titkára már hozzászokott ehhez. Mint a gyűrűzésről mondta, „tulajdonképpen ez egy rendszám, egy egyedi jelölés. Ami olvasható rajta, az a Budapest szó, valamint két betű és öt vagy hat szám”. Azért gyűrűzik a madarakat, hogy ha bárki, bárhol meglátja, befogja őket, meg tudja nézni, hogy hol kelt ki, mikor lett gyűrűzve, hány éves, merre járt és mennyi kilométert tett meg a gyűrűzés helyszínétől.

Az MME közleménye szerint A Csongrád Megyei Helyi Csoport önkéntesei a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársaival közösen június első felében több mint 300, szalakóták számára kihelyezett mesterséges odút ellenőriztek. Idén rekordszámú foglalás mellett feltűnő az 5 tojásos fészekaljak nagyon magas száma. Idén a szalakóták kifejezett korán értek vissza telelőterületekről és a foglalások is nagyon korán kezdődtek meg.

A szalakóta jellemzően erdőssztyeppeken, fás legelőkön, fehérnyár-csoportokkal tarkított homokpusztákon, illetve üde réteken találta meg élőhelyét, de ezek hiányában mozaikos, gyepekkel, fasorokkal és extenzív szántókkal tarkított élőhelyeken is költ. Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 500 ezer forint. Hosszútávú vonuló, Botswanában, illetve Namíbiában található a telelőterülete. Ő a legmesszeebb telelő hazánkban is megtaláható madárfaj, oda-vissza közel 20 ezer kilométert tesznek meg.

Fotó: Kelemen András / MME

A faj az 1980-as évekre eltűnt a Dunántúl teljes területéről. Ám a gyakorlati természetvédelmi munkának az lett az eredménye, hogy az 1980-as évek közepén becsült 300–600 páros állományból jelenleg 2500 párnál is több költ hazánkban, a Dunántúlra sikeresen visszatelepült és több mint 100 párral egy stabil populáció jött létre ott is.