Miért ragaszkodnak egyes házakhoz a galambok?

Kora délután a Stefánián sétálva lettem figyelmes arra, hogy annyi galamb hesszel a Burger-házon, hogy lassan többen vannak, mint ahány cserépből a tetőt kirakták. A szomszédos Politzer-házon is állomásozott néhány példány, de ezek száma nem haladta meg a néhány tucatot, míg a Burger-házon nagyjából 780 egyedet számoltam össze.

A Vár utca túloldalán álló hatalmas Milkó-palotán egyetlen egyet sem láttam, ahogy a Stefánia többi palotáján sem volt ekkora populáció. Az alábbi fotó kiválóan szemlélteti, hogy ezen a délutánon talán itt volt a legmagasabb a galambsűrűség az egyész Dél-Alföldön.

De miért pont itt gyűltek össze, vagyis szoktak összegyűlni, hiszen máskor is látható itt ennyi galamb? Az nyilvánvaló, hogy a napra jöttek, de ezen felül más is szerepet játszhat a konkrét ház kiválasztásában. Lehet, hogy van a közelben valamilyen táplálékforrás, esetleg ebbe a padlástérbe könnyű a bejárás, és tudnak odabent fészket rakni. 

A galambok területhű madarak, és hajlamosak ugyanazon helyre visszatérni, különösen, ha ott már korábban sikeresen fészkeltek vagy táplálkoztak, ami erősítheti a helyszíni szokásaikat, és ez ugye meg is figyelhető, mivel a Burger-házon jellemzően nagyobb számban vannak.

Frissítés – 21:35

Olvasónk hívta fel figyelmünket arra, hogy „azért ennyi galambnak már súlya is van”, ezért gyorsan ki is számoltuk, hogy ha 325 grammos átlagsúllyal számolunk, akkor kb. 260 kilogramnyi galamb nehezedhet erre a tetőszerkezetre a fotó készültekor.