Botka László: Szeged megint megmutatta, hogy nem lehet legyőzni

Szeged napja alkalmából idén is megrendezésre került az ünnepi közgyűlés pénteken, amit – a hagyományok szerint – nem a Városháza dísztermében, hanem az épület előtt, a Széchenyi téren tartottak meg 17 óra után. Az idei évben Vécsei László orvosprofesszor kapta a díszpolgári címet, míg Mózes Ervin nyugalmazott főjegyzőt és Nagy Bandó András humoristát Pro Urbe díjjal tüntették ki, Erdélyi Eszter középiskolai tanárt, Karsai Krisztina büntetőjogászt és Szilasi László írót pedig Szegedért Emlékéremmel ismerte el a közgyűlés.

Délelőtt Binszki József várospolitikai alpolgármester és Martonosi Éva jegyző koszorúzta meg a Széchenyi téren IV. Béla szobrát. Délután négy óra fele a Fricsay Ferenc Városi Koncertfúvószenekar és a Pavane Táncegyüttes tartott előadást a Városháza előtt a díszközgyűlést megelőzően. Vaszy Viktor Szeged fanfárjára megérkezett Szeged zászlaja, majd a Himnusz is elhangzott a Gyüdi Sándor vezényelte Szegedi Szimfonikus Zenekar jóvoltából. Ezek után a Szegedi Kortárs Balett és Borovics Tamás színművész is fellépett.

Az ünnepélyes díjátadó előtt még Botka László beszéde következett. Szeged polgármestere arra emlékeztette az egybegyűlteket, hogy háromszáznégy évvel ezelőtt, a törökök kiűzését követően 1719-ben kapta meg Szeged a kiváltságlevelét, a város szabadságának visszaszerzéséhez pedig a polgárainak összefogása kellett. Ez egy nehéz küzdelem volt szerinte, ehhez kötik Szeged napját is. „Minden további fontos értékünk ebből a szabadságból fakad a mai napig” – jegyezte meg.

Történelmi párhuzamként felhozta az utóbbi évek nagyon komoly válságait, így a pandémiát és az utána kitört orosz–ukrán háborút és ennek minden hozadékát. Egyben hozzátette, hogy a kormány erre válaszul adott elhibázott politikájának egekbe szökő árát viszont „úgy tűnik, velünk akarják megfizettetni”. „De Szeged most is bebizonyította, hogy összefogással, szolidaritással és elhivatottsággal nincsen olyan akadály, amelyet ne tudnánk leküzdeni.

Szeged megint megmutatta, hogy nem lehet legyőzni.”

A korábbi évekhez hasonlóan Botka felsorolta a szociális intézkedéseket, melyeket újonnan vezettek be, vagy épp a válság alatt is fenntartottak. Az energiaválságra reflektálva mondta, hogy például Európa egyik legnagyobb geotermikus fűtési rendszerét építették ki a városban. Természetesen megjegyezte, hogy egyre több pénzt von el a kormány a városoktól, ennek ellenére hosszasan sorolta azokat a fejlesztéseket – a Kárász utcai napvitorlát is megemlítve –, melyek jelenleg is zajlanak, vagy már befejeződtek.

Arról beszélt, hogy Szeged napján ezeket az eredményeket ünnepeljük, közösen, ugyanis Botka szerint Szeged olyan város, ahol minél nagyobb a baj, annál inkább összezárnak az emberek. Ezután azt mondta, ezekben a rendkívüli időkben még inkább szükség van példaképekre, majd itt rátért a Szeged napi díjazottak ismertetésére, hiszen „nemcsak múltunk, hanem jelenünk nagyjait is méltatni szoktuk”.

„Hogy a harmadik híd mikor épül meg Szegeden, valaha megépül-e egyáltalán, ma nehéz lenne megmondani, pedig sokszor ígérték nekünk. De abban biztosak lehetünk, hogy Szilasi László ezen a címen írt műve a XXI. századi magyar irodalom egyik legjobb és legfontosabb regénye, amelynek története városunkban, Szegeden játszódik” – reflektált kicsit az aktuálpolitikára is beszéde vége felé Botka László, amikor a Szegedért Emlékéremmel kitüntetett írót emlegette. „Szeged ereje a tudásában és a tehetségében van” – zárta beszédét a polgármester.