Repülővel Budapestre? Mennyi idő volt az út háztól házig?

December legelején megjelent cikkünk kapcsán, amely bemutatja a Szeged és Budapest között az 1950-es években létezett belföldi repülőjáratok történetét, több olvasónk is felvetette, hogy a cikk címében is szereplő 50 perces menetidő csalóka lehet, hiszen az a városok szélén található repülőterek közötti időt jelöli, és azt már nem, hogy előtte és utána még villamosra vagy buszra is kell szállni, hogy a belvárosig bejusson az ember, esetleg a repülőtéren is várakozik az ember, satöbbi.

Olvasóink felvetése teljesen jogos, úgyhogy nézzük is meg, Szeged közepéről eljutni Budapest közepéig mennyi idő lehetett hetven évvel ezelőtt, repülőgéppel utazva!

Kezdjük azzal, hogy hol is voltak ezek a repülőterek: a szegedi nagyjából megegyezik a maival, bár a hangárok és a fogadóépület egy kicsit közelebb voltak a városhoz; a budapesti végpont pedig a mára utasforgalmi szempontból felhagyott régi ferihegyi terminál. Egy időben Budaörsön volt a nemzetközi repülőtér, de mi most Feriheggyel számolunk, hiszen már 1950-ben megtörtént, hogy „Budaörsről átépítettük a magyar légiközlekedés fő ütőerét Ferihegyre”, ahogy egy korabeli újságcikk fogalmazott.

A városokon belül pedig vegyük Szegeden a Széchenyi, Budapesten meg a Deák Ferenc teret mint kiinduló- és végpont – ez a két tér kellően központi elhelyezkedésű, valamint a köznyelv is tekinti őket főtérnek, habár ez a székesfőváros esetében azért ennél egy fokkal komplexebb kérdés.

Szegeden a Széchenyi térről a repülőtérre az 1-es és a 3-as villamosok kombójával lehetett ekkoriban (is) kijutni, az 1-essel a Somogyi utcáig utazva, ahol ekkoriban még egészen a Fekete házig bejárt a 3-as vonal, így könnyű volt az átszállás. Utóbbival a Belvárosi temetőig zörögtek az utasok, ahonnan 8–10 perc sétára már a repülőtér fogadta őket.

Repülőnapok alkalmával egyébként biztos, hogy voltak közvetlen autóbuszjáratok is a szegedi repülőtérre, de hogy ez egy mindennapos szolgáltatás volt-e az 1950-es években, azt hitelt érdemlő forrással nem tudjuk alátámasztani – így maradjunk a villamosoknál. A kis sárga kocsikkal 20–30 perc lehetett akkoriban kijutni a Széchenyi tértől számolva.

Ha úgy számolunk, hogy a repülőtér mérete és a kor közlekedési szabályai szerint elég volt mondjuk 15 perccel a felszállás előtt kiérni, az azt jelenti, hogy 35–45 perccel a gép indulása előtt elég volt beállni a Széchenyi téri villamosmegállóba.

Erre jön rá az 50 perces menetidő, amivel 85–95 percnél járunk, amikor Ferihegyen betont tapintanak a Li–2-es gumiabroncsai. A Deák térre a repülőtérről busszal lehetett beutazni, ekkoriban még nem is létezett a ferihegyi vasúti megállóhely. Helyette a 193-as gyorsbusz állt rendelkezésre, ami egészen a Vörösmarty térig közlekedett félóránként – ennek menetrendje nem ismert, de a távolságot és az akkori gyérebb forgalmat tekintve 30–40 perc lehetett az út.

Ami így összességében a szegedi Széchenyi tértől a Deák Ferenc térig összesen 135–155 perc, azaz 2 óra 15 perc és 2 óra 35 perc között alakulhatott. A számításkor figyelembe vettük a gyalogtávolságokat és azt is, hogy az adott járatokra várakozni is kell. Utóbbinál a középértékkel számoltunk, tehát ha egy járat 12 percenként közlekedett, akkor 6 perc várakozást számoltunk.

Így máris nem olyan fényes a helyzet, ugye? – kérdezhetik teljesen jogosan a Szegeder olvasói, a helyzet azonban nem ilyen egyszerű, mert bár napjainkban valóban hasonló menetidőkkel operálnak a vonatok, az 1950-es években ez nem így volt, arról nem is beszélve, hogy az állomásokra a vasút esetében ki kellett közlekedni.

A Széchenyi térről a Nagyállomásra kiérni villamossal 12 perc lehetett, innen ha 15 percet hagyunk jegyvásárlásra és a vonatra való felszállásra, 27 percnél járunk annak elindulásakor. És most jön a neheze: a cikkünk elkészítéséhez rendelkezésre álló, 1943-as vasúti menetrend szerint naponta csak egy gyorsvonat közlekedett, ez 6:23-kor indult el Szegedről, majd Kistelek, Pálosszentkút, Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Katonatelep, Nagykőrös és Cegléd érintésével 9:40-kor futott be a Nyugati pályaudvarra.

A gyorsvonat menetideje tehát 197 perc (3 óra 17 perc), amivel most vagyunk 224 percnél. Innen a Deák tér nem lehetett több 10 percnél villamossal, amivel 234 percre kerekedünk a végére a vasúttal, ami 6 perc híján négy óra hossza – szemben a repülős alternatíva 2:15–2:35 között alakuló menetidejével.

Repülővel tehát így is egy órával gyorsabb volt elérni Budapest belvárosát, de ha esetleg kocsival kimentek az utasért a repülőtérre Szegeden és a fővárosban is, a teljes utazási idő még fél órával simán kevesebb lehetett.

Ezek az értékek persze nagyvonalú becslések, ilyen időtávból bár megpróbáltuk, nehéz valós képet adni.