Idén januárban érkezett a szomorú hír, hogy végleg bezárja kapuit az egészséges brunchfogásairól ismert Essentiale. A Vitéz utca elején található üzlethelyiség azonban nem maradt sokáig üresen: a tojásos reggelik, sütemények és specialty kávék a libanoni street food klasszikusainak adták át a helyüket. Az új tulajdonosok szemmel láthatóan nem bonyolították túl a névadást: az étterem egyszerűen a Libanoni Étterem (pontosabban Etterem)

Az elnevezés talán egy fokkal elegánsabb helyet sejtet, a koncepció azonban inkább a gyorséttermi étkezésre épül. A rendelést a kasszánál adhatjuk le, az elkészült ételeket viszont már a személyzet viszi ki az asztalunkhoz. 

A laminált lapokból álló étlap könnyen átlátható: a főételek között csirkés és marhahúsos shawarmák szerepelnek, amelyeket libanoni kenyérbe vagy tortillába csomagolva kérhetünk. A libanoni kenyérrel készülő shawarmák kis és nagy méretben is elérhetők, így egy kiadósabb ebédhez és egy könnyebb vacsorához is megfelelő opciót kínálnak. A shawarmák mellett az arayes kafta is helyet kapott az étlapon, amely egy fűszeres darált hússal töltött, ropogósra pirított pitakenyér.  

Két shawarmát is megkóstoltunk: egy csirkéset és egy marhahúsosat. Mindkettőt frissen készítették el, így a rendelés után néhány percet várakoznunk kellett, de ezt a végeredmény tükrében könnyen megbocsátottuk. Az ételek ugyanis nemcsak frissek voltak, de gondosan összerakottak is, minden falatba megfelelő arányban jutott a húsból, a szószból és a ropogós zöldségekből. A pitánál vékonyabb és rugalmasabb libanoni kenyér a jól megszokott shawarmáknál sokkal könnyedebbé tette az összhatást.  

A marhás változat a húsra helyezte a hangsúlyt, a zöldségek itt csupán kísérő szerepet kaptak és a fokhagymás-joghurtos szósz is csak visszafogottan volt jelen, aminek köszönhetően egy tartalmas, laktató fogást kaptunk. A csirkés shawarma ezzel szemben könnyedebb összhatást keltett, ami a bőségesebb zöldségmennyiségnek és a több joghurtos szósznak volt köszönhető.

Az étkezést két desszerttel zártuk: megkóstoltuk a muhalabia névre hallgató közel-keleti tejpudingot és a znood-ot, ami egy hosszúkás, ropogós tésztatekercs tejpudingos krémmel töltve. A muhalabia éppen csak édes, visszafogott desszertnek bizonyult, az állaga valahol a panna cotta és a puding között helyezkedett el. A tetejére szórt pisztácia keveset tett hozzá az ízélményhez, inkább csak a látványt gazdagította. A znood tejkrémes töltelékében ugyanaz a visszafogott édesség, illetve krémes állag köszönt vissza, ami a ropogós, leveles tésztával valahogy izgalmasabb párost alkotott. Én mindenképpen a znood-ot választanám a két desszert közül, hiszen a különböző textúrák találkozása sokkal érdekesebbé teszi az összképet.

A Libanoni Etterem egy egyszerű, sallangoktól mentes hely, ahol ugyan gyorséttermi keretek között, de friss és korrekt libanoni fogásokat kínálnak. A tesztelés után tudtuk meg, hogy az időközben bezárt Shazam örökségét viszik tovább, ami annak fényében nem is meglepő, hogy az Oskola utcai étterem annak idején annyira megtetszett, hogy ajánlót is írtunk róla. 

Ez a cikk a Sunseaty gasztroblog és a Szegeder együttműködésében jelenik meg. A Sunseaty szerzői független tesztelők: a kipróbált vendéglátóhelyektől sem pénzbeli, sem egyéb ellenszolgáltatást nem fogadnak el, az ételek árát minden esetben saját maguk fizetik. A tesztelés előzetes bejelentés nélkül, inkognitóban történik, a cikkben szereplő fotók csak néhány nappal később, utólag készülnek, ekkor már előzetesen egyeztetve.