Szeged–Budapest 50 perc alatt? Az egykori belföldi repülőjárattal simán

Akinek ma a fővárosban akad néhány órányi dolga, mit tesz? Vagy autóba ül, és másfél–két óra alatt felér, ahová szeretne, vagy vonatra ül, amivel a két város közötti távot reálisan nem teljesíti két és fél óra alatt.

Egyik sem túl vonzó, ha belegondolunk, hogy az 1950-es években repülőgépek is jártak Budapestre Szegedről, ráadásul elég sűrűn. A szűkös szovjet repülőgépek 50 perc alatt tették meg a szegedi és a budaörsi, majd a ferihegyi repülőtér közötti távot, a jegy ára pedig nem volt több egy első osztályú vonatjegyénél.

A szegedi repülőjáratok indulását az előzte meg, hogy a II. világháború végére a magyar légiközlekedés teljesen megsemmisült. Ezt a helyzetet orvosolandó alakult meg 1946 márciusában a Szovjetunióval közös vállalatként a Magyar–Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt., vagy ahogyan sokan ismerték: a Maszovlet.

A vállalat alaptőkéje 27 millió pengő volt, flottája induláskor öt darab 21 személyes Li–2-esből és öt háromüléses Po–2-es gépből állt. Az utóbbiakat a Magyar Posta küldeményeinek szállítására is használták, előbbiekkel történt a belföldi járatok kiszolgálása. Az első járatok 1946 októberében indultak Budapestről Debrecenbe és Szombathelyre. A következő hónapokban újabb vonalakat nyitottak, így még 1946 végén megkezdődött a Budapest–Szeged járat üzemeltetése, majd Budapest és Győr között is repültek már.

A járatok nem váltották be rögtön a várt reményeket, le is állították őket olyan hamar, hogy 1948 nyarán már azért írt Gergő Ernő közlekedésügyi miniszterhez Dénes Leó szegedi polgármester, hogy állítsák vissza a repülőjáratokat. Erre végül 1952 februárjától került sor, úgy, hogy rögtön elindult a budapesti légi járattal párhuzamosan a Szeged–Pécs-járat is.

A magyar belföldi légiközlekedés csúcsán repülőjáratok kötötték össze Szeged, Győr, Miskolc, Pécs, Nyíregyháza, Békéscsaba, Kaposvár, Zalaegerszeg és Nagykanizsa városát is.

Egy 1960 áprilisában lehozott Délmagyarország-cikk az ekkorra már Malévra átkeresztelt társaság menetrendjeiről is részletesebben írt. „Az új menetrend szerint Budapestről Szegedre repülőjárat indul 6 óra 55 perckor, Szegedre érkezik 7 óra 45 perckor. A délutáni járat Budapestről 16 óra 55 perckor indul és 17 óra 45 perckor érkezik Szegedre, Szegedről repülőgépjárat indul 7 óra 55 perckor. Budapestre érkezik 8 óra 45 perckor. Délután két járat is indul Szegedről Budapestre. Az első Szegedről indul 15 óra 10 perckor. Budapestre érkezik 16 órakor. A második délutáni járat Szegedről indul 17 óra 55 perckor. Budapestre érkezik 18 óra 45 perckor.”

Létezett egy állami rendelet, amely szerint egy belföldi repülőjegy egy első osztályú vonatjegynél csak annak negyedével kerülhet többe.

Így egy repülőjegy ára Budapest és Szeged között 2024-es árakkal számolva nagyjából 8–10 ezer forintba kerülhetett. A járatokat az 1930-as évek legvégétől az üzbég Taskenti Gépgyárban készült Li–2-es típussal adták ki, amelyek egyébként az amerikai DC–3 szállító repülőgépnek a Szovjetunióban licenc alapján gyártott változata volt.

Mai sztenderdek szerint talán nem voltak olyan kényelmesek, de – ahogy egy 1946-os, „légikisasszonyokat” kereső újsághirdetés fogalmaz – az utasoknak „teát, feketét, szendvicset” is felszolgáltak útközben.

A Maszovlet első nemzetközi járata 1947. június 19-én indult Prágába, később Bukarest, Varsó és Berlin is az úti célok között szerepelt. Az évek során a flotta jelentősen bővült: 1947-ben négy, 1948-ban két, 1952-ben pedig egy újabb Li–2-es gép állt forgalomba.

A társaság működését tragikus események is beárnyékolták. 1949-ben a Pécs–Budapest-járatot egy tartalékos repülőszázados eltérítette Münchenbe, ez volt a háború utáni első gépeltérítés. Ugyanebben az évben egy gép a Mecseknek ütközött, hat ember halálát okozva. 1951-ben két szerelő egy Po–2-es géppel szökött Nyugatra, míg 1952-ben egy Li–2-es balesetet szenvedett Nyíregyházánál.

Az 1956-os forradalom hatásai drámaiak voltak a légiközlekedésre is: a szovjet hatóságok minden légi járatot betiltottak, így hónapokig szünetelt a forgalom. Csak 1957 januárjában indult újra a belföldi repülés, először a Budapest–Miskolc–Debrecen-vonalon.

A belföldi járatok hanyatlása az 1960-as évek elején kezdődött, amikor a Li–2-es gépek kivonása után az új Il–14-es gépek üzemeltetéséhez a vidéki, füves repülőterek többsége már nem volt megfelelő. Ez a technológiai váltás vezetett ahhoz, hogy 1963-ra a legtöbb belföldi járatot megszüntették, köztük a Budapest–Szeged-vonalat is, amely 1960-ban repült utoljára.

Az 1960-as évek végére inkább a nemzetközi járatok szerepe nőtt meg, az első Európán kívüli járat, a Budapest–Kairó 1963 szeptemberében indult. A Ferihegyi repülőtér és a Malév forgalmának növekedése az 1970-es évekre érte el csúcsát. Az évtized végére az utasforgalom meghaladta az évi egymillió főt, amely új fejezetet nyitott a magyar légi közlekedés történetében, és egyértelművé vált, hogy magyar a viszonyokkal és távolságokkal számolva egy gyors és kiszámítható vasúti hálózat is elegendő… volna.