A budapesti tömeg magabiztosan, már a Tisza Párt rendezvényére meghirdetett beszédek előtt bőven egy órával elkezdett szállingózni, fél 3-kor már-már fesztiváli erőfeszítésekbe telt az első sorokhoz férkőzni. A Tisza rendezvényét egy rövid, majdnem összehangolt ütős négyes után Péter Petra nyitotta, akinek kommunikációja középpontjában a tömeg éltetése, az együttműködés hangsúlyozása, és a közösségi média aktív használata, saját szavaival „elárasztása” volt, főleg utóbbi tért vissza többször is a panelek közti felkonfokban.
A Tiszához nemrég csatlakozott Ruszin-Szendi Romulusz szerepvállalását a jelenlévő tömeg jól láthatóan nem tudta még teljes mértékben elhelyezni. Beszédében főként a magyar egyenruhásokhoz szólt, katonákhoz, rendőrökhöz.
Éles kritikákat fogalmazott meg a rendszer jelenlegi működése ellen, példaként hozta, hogy akár pénzért rendfokozatot is lehet itthon vásárolni, illetve hogy rengeteg egyenruhás, köztük akár főtisztek is burkolónak készülnek, mert nem élnek meg a havi juttatásaikból. A Fidesz kommunikációját goebbelsi propagandának nevezte. A félelemkeltés és a lejáratás továbbra is folytatódni fog — mondta, „de mindent hiába, mert az állomány tudja, hogy igazam van, és hogy senki nem hagyunk hátra.”
„Én mindig a hazámat szolgálom. Jelentem, befejeztem”.
Ruszin-Szendi átadta helyét az őt követő Eliza Blissnek, aki a háttérben vokál nélkül szóló, István a Királyra hegedült, produkcióját Sodró Eliza szavalása követte, Petőfi Dicsőséges nagyurak című művét adta elő.
Fotó: Bálint András / Szegeder
Fotó: Bálint András / Szegeder
Eddig a legmelegebb fogadtatással léphetett pódiumra Nagy Ervin után Bódis Kriszta, aki beszédében a felvilágosodáskori Európát idézte, párhuzamot vont az akkori uradalmakkal, a jobbágyokon élősködő kiskirályokkal, a hit szentsége helyett saját hatalmukat gyarapító vallási vezetőkkel. „Ismerős, ugye?” — kérdezte. „Ekkor mondták ki először: az ember szabadnak születik, nem alattvalónak”. Bódis szerint rá kell eszmélni, a felvilágosodás lángja azóta sem hunyt ki.
„Minden korszaknak megvannak a maga zsarnokai, és minden korszaknak megvan a maga felébredő népe. A forradalom nem kérdezi, honnan jössz, csak azt, hogy merre akarsz menni.”
Bódis a nőügyekre is kitért, hiszen a szabadság nem férfiügy, „a nők nem fogadták el, hogy a szabadság férfiügy, mert a szabadság mindenkié”.
Bódist a színpadon Nagy Ervin követte, aki rövid beszédében kijelentette: „Nem kérünk az új 12 pontból, mi Petőfi népe vagyunk, mi a szabadság népe vagyunk”, ezzel Orbán Brüsszelhez intézett 12 pontjára utalt. Felolvasta a régi 12 pontot is.
Magyar Péter 16 óra után pár perccel érkezett az emelvényre, kezében magyar zászlót lobogtatva, lovaglócsizmában. Beszédében elhangzottak a már ezelőtt is jól ismert kritikái a rendszerrel szemben, bírálta a kormány hozzáállását az egészségügyhöz, az oktatáshoz, a hivatásosokhoz, és úgy általában a néphez. A felszólalók közül az egyetlen volt, aki nem állt meg paneljei között, mikor a tömeg „mocskos Fideszt”, vagy „Orbán, takarodj”-ot skandált, magabiztosan folytatta, s mire a számára hangsúlyos részekhez ért, a tömeg az előzőeknél is nagyobb lelkesedéssel fütyült, búzott, vagy üvöltötte: „Árad a Tisza!”
Fotó: Bálint András / Szegeder
Fotó: Bálint András / Szegeder
Sor került az általa népszavazásnak nevezett kérdéssorra is, amely a következőkben kéri ki az ország véleményét:
Valamint feltette a korábban bejelentett extra kérdést, amivel a kormányzat milliárdokat is spórolhatna. Támogatja-e ön, hogy Ukrajna az EU tagja legyen?
A 12 kérdésben a tömeg egy emberként helyeselt, a 13-ra bár úgy tűnt, voltak tétovázók, a résztvevők döntő többsége igenlegesen válaszolt.
„1848-ban eljött az idő. 1956-ban eljött az idő. És most? Most újra eljött az idő” — mondta Magyar Péter. Szerinte a történelem nem ismétli önmagát, hanem várja, hogy tovább írjuk. „Petőfi ma mit tenne? Vajon csendben maradna-e, ha azt látná, hogy a hatalom nem a népet szolgálja? Vajon méltóak vagyunk-e hozzá?” — tette fel a kérdest, mely szerinte most, március 15-én a legfontosabb kérdés. „Éljen a magyar szabadság, éljen a magyar haza, vesszen Haynau!” — zárta beszédét, majd a párttal és a tömeggel együtt énekelte a Nemzeti dalt a rendezvény végén.