Az elmúlt évtizedben, de különösen az utóbbi években a magyar ipar számos kihívással nézett szembe, így többek között az Ipar 4.0 technológiák terjedésével, amely révén fokozódik a robotizáció, a digitalizáció és az automatizáció szerepe a termelési folyamatokban.

A Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont kutatói megyei szinten tárták fel az Ipar 4.0 technológiák alkalmazásának térbeli mintázatát, az iparszerkezettel, a digitális infrastruktúra ismérveivel és a társadalmi-gazdasági háttérrel történő összefüggésben a 2017–2020-as időszakra. Az Ipar 4.0 technológiák adatai alapján aztán klaszterezték a megyéket, végül a négy kategóriás csoportosítás tűnt a leglogikusabbnak: „C1”, „C2”, „C3” és „C4”.

A „C1” kategóriába nem meglepő módon egyedül a főváros került. Budapesten az infokommunikációs infrastruktúra magasabb fejlettsége és a külföldi szolgáltatócégek jelenléte is minden bizonnyal hozzájárul az Ipar 4.0 technológiák gyorsabb terjedéséhez. A robotok vagy a 3D nyomtatás szerényebb előfordulása ellenben a helyi ipar, különösen a munkaigényes ágazatok kisebb jelentőségével indokolható.

A „C2” csoport a Közép-dunántúli régiót, valamint Pest, Győr-Moson-Sopron és

nagy meglepetésre Csongrád-Csanád megyét foglalja magába.

A felhőszolgáltatást igénybe vevő cégek aránya a főváros után ezekben a térségekben a legmagasabb, meghaladja az országos átlagot is. Szintén tetemes az ipari és szolgáltató robotok előfordulása, ami lényegében az olyan, főleg külföldi érdekeltségű vállalkozások jelentősebb koncentrációjával magyarázható, amelyek könnyen automatizálható ipari tevékenységet végeznek. Ez leginkább a dunántúli megyékben fordul elő a klaszteren belül.

A „C3” csoportban, amely az ország északi-északkeleti megyéit tömöríti, többnyire az országos átlag körül vannak az értékek, attól kismértékben inkább negatív irányba térnek el. Azonban ebben a csoportban kiemelkedő a saját 3D nyomtatást és Big Data-t használó cégek aránya.

Ami furcsaság, hogy Csongrád-Csanád megyét a „C4” csoportba tartozó megyék veszik körül, ahol csak egy-két mutató értéke éri el az országos átlagot. Ez egyfajta gyűjtőcsoport, ami abban nyilvánul meg, hogy az ország négy régiójából tartoznak ide megyék, amelyek eltérő iparszerkezettel, ipari hagyományokkal és társadalmi, gazdasági fejlettséggel rendelkeznek.

A csoport magába foglalja az ország déli, délnyugati részét, ahol az ipar jelentősége jóval kisebb az ország északi felénél. Bár vannak olyan térségek a csoporton belül, ahol az ipar fejlesztése és fejlődése előtérbe került az elmúlt évtizedben és újabb beruházások is folyamatban vannak, miáltal az Ipar 4.0 technológiák alkalmazása is erősödhet, de a csoportban található terület nagy részében nem várható markáns változás.

A kutatás eredményei rámutatnak, hogy a robotok használata főleg az alacsony és közepesen-alacsony technológia szintű ágazatokra jellemző, míg a magas és közepesen-magas technológia szintű cégeknél inkább a digitalizációhoz – például felhőhasználat – kötődő alkalmazások gyakoribbak.

A digitális infrastruktúra és a társadalmi-gazdasági fejlettség átfedése a legfejlettebb országrészeknél – Észak-Dunántúl, Közép-Magyarország – tapasztalható, ami pozitívan hat az Ipar 4.0 alkalmazásra is. Szintén viszonylag kedvező Hajdú-Biharban és Szabolcs-Szatmár-Beregben is, habár ezen megyék fejlettsége a különböző indikátorok alapján jóval szerényebbnek mondható, inkább az ipar jelentősebb előfordulásával, vagy új ipari beruházásokkal magyarázható.

A Dunántúl déli felében és a Dél-Alföldön – Csongrád-Csanád megye kivételével – azonban egyelőre nem figyelhető meg az Ipar 4.0 technológiák számottevő elterjedése. Ez a leginkább az ipar helyi gazdaságban betöltött kisebb szerepével magyarázható, és azzal, hogy az Ipar 4.0 technológiák terjedésében a feldolgozóiparnak releváns szerepe van.

Az Ipar 4.0 technológiák előfordulása látványosan tükrözi a digitális megosztottságot az ország északi és déli fele között. A jelentősebb feldolgozóiparral rendelkező északi régiókban jóval gyakrabban fordulnak elő az Ipar 4.0 technológiák. A nagyjából a Tiszaújváros–Dunaújváros képzeletbeli tengelytől délre levő országrészben viszont fejletlenebb a digitális infrastruktúra és alacsonyabb az általános társadalmi-gazdasági fejlettség szintje is, ami kevésbé kedvező környezet biztosít az Ipar 4.0 technológiák megjelenésének.

A 2014 és 2023 között megkezdett vagy bejelentett 107 ipari nagyberuházásból csak 40 kapcsolódik az ország déli feléhez – 30 az Alföldhöz, 10 a Dél-Dunántúlhoz. Ennél fogva az sem valószínű, hogy a magyar ipar térszerkezetében radikális átrendeződés következik be a közeljövőben, írja a tanulmány, mely teljes terjedelmében itt olvasható.