A daganatokkal szembeni védekezést megnehezítheti, hogy a tumorok környezetében olyan anyagcseretermékek halmozódhatnak fel, amelyek gátolják a szervezet immunválaszát. A HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) kutatócsoportja ezért olyan kiegészítő terápián dolgozik, amelyben egy bakteriális enzimmel bontanák le az egyik ilyen, immunrendszert gátló anyagot. A cél, hogy a szervezet saját védekezése hatékonyabban léphessen fel a daganattal szemben. Az enzimet a koronavírus-vakcinákból is ismert mRNS-technológia segítségével maguk a sejtek állíthatnák elő.

A fejlesztésről szeptemberben írtunk először, akkor a szegedi kutatók a terápia preklinikai igazolásán dolgoztak. Most arra voltunk kíváncsiak, pontosan hol tart a kutatás, mit sikerült már bizonyítaniuk, mit kell még tesztelniük, és milyen további lépésekre lenne szükség ahhoz, hogy a módszerből egyszer embereken is alkalmazható kezelés lehessen.

Először azt vizsgálták, működik-e az enzim

Erdélyi Miklós, a kutatás egyik résztvevője arról beszélt a Szegedernek, hogy a fejlesztés abból a megfigyelésből indul ki, hogy a rosszindulatú daganatok környezete kedvezhet az immunválasz gyengülésének. A kutatók olyan kiegészítő kezelést szeretnének kidolgozni, amely egy bakteriális enzim segítségével változtatná meg ezt a környezetet, és ezzel elősegítené az immunrendszer hatékonyabb működését. A daganatimmunológiai kutatások egyik célja, hogy az immunrendszer által nehezen felismerhető tumorokat olyan állapotba hozzák, amelyben a szervezet védekezősejtjei hatékonyabban tudnak fellépni ellenük.

A szegedi fejlesztés egyik fontos kérdése, hogy az enzimet miként lehet úgy a daganat környezetébe juttatni, hogy ott fejthesse ki a kívánt hatást. A kutatók nem a kész fehérje közvetlen beadására építenék a módszert, hanem azt szeretnék elérni, hogy az enzimet kódoló mRNS segítségével maguk a daganatsejtek és a környezetüket alkotó sejtek állítsák elő a terápiás fehérjét. A kutatók várakozásai szerint a helyben előállítás hatékonyabbá és célzottabbá teheti az eljárást, ezt azonban a jelenlegi kísérletekben még igazolniuk kell.

Most azt kell bizonyítaniuk, hogy a sejtek maguk is elő tudják állítani az enzimet

Erdélyi arról beszélt a Szegedernek, hogy a jelenlegi kutatás középpontjában az mRNS, vagyis a hírvivő RNS áll, amely egy ideiglenes utasítást tartalmaz egy meghatározott fehérje előállításához. Ebben az esetben az mRNS az általuk használt bakteriális enzimet kódolja, vagyis nem magát a kész fehérjét juttatnák be a szervezetbe, hanem azt az információt, amely alapján a sejtek előállíthatják azt.

Az mRNS-t lipid nanorészecskékbe, röviden LNP-kbe csomagolják, amelyek lehetővé teszik, hogy eljusson a sejtekhez. A jelenlegi munkatervük egy koncepcióigazoló, preklinikai kísérletsorozatra összpontosít, amelyben egzakt módon akarják bizonyítani, hogy az mRNS-alapon, a tumor mikrokörnyezetében előállított enzim ugyanazt az immunerősítő, tumorellenes hatást éri el, mint a kész enzim.

A fejlesztés hátteréről megkérdeztük Vereb Györgyöt, a Debreceni Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárát is, aki nem vett részt a kutatásban. Ő arról beszélt, hogy az mRNS-technológia a koronavírus elleni vakcinák miatt vált széles körben ismertté, maga az alkalmazási mód azonban nem új a daganatkutatásban. Az első immunaktiváló mRNS-kezelés klinikai kipróbálásának eredményeit, amelynek során a szervezeten kívül módosítottak immunsejteket, már körülbelül húsz éve közölték. Azóta szintetikus módosításokkal stabilizált mRNS-ek és lipid nanorészecskék is megjelentek, amelyek lehetővé teszik, hogy az mRNS-t közvetlenül a szervezetben juttassák el a sejtekhez. A szakértő szerint ezért a szegedi fejlesztés érdekesebb része nem maga az mRNS használata, hanem az, hogy mire alkalmazzák.

Vereb György szerint a fejlesztés egyik kritikus kérdése az enzim specificitása, vagyis hogy az valóban a kívánt célmolekulára hasson, és ne károsítsa a szervezetnek fontos más molekulákat. Erdélyi Miklós erről azt mondta, hogy a bakteriális enzim emlős szervezetben mutatott specificitását célzottan még nem vizsgálták. Ha az mRNS-alapú módszerrel sikerül igazolniuk a kívánt tumorellenes hatást, részletes vizsgálatsorozatot végeznek majd a lehetséges mellékhatások feltérképezésére.

Sokféle daganatnál alkalmazható lehet

Erdélyi szerint a szilárd tumorok hozzávetőleg 70 százalékára jellemző, hogy termelik azt az immungátló anyagot, amelyet a szegedi fejlesztésben célba vennének, ezért kutatótársaival úgy vélik, hogy a tumorok anyagcseréjének célzott befolyásolásával később széles körben alkalmazható kiegészítő terápiát lehetne fejleszteni.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a szegedi módszer a szilárd tumorok ekkora részénél biztosan működni fog. A kutató ugyanakkor úgy látja, hogy a célpont széles körű előfordulása reményt adhat arra, hogy az eljárás sokféle daganat kezelésében alkalmazható legyen. Ehhez azonban további vizsgálatokkal kell igazolni, hogy az mRNS segítségével előállított enzim valóban eléri a kívánt hatást, és biztonságosan alkalmazható.

Vereb György elmondása szerint számos immunszupresszív faktor ismert, és ezek jelentős átfedést mutatnak igen különböző tumorok esetében is. Közülük többet már jelenleg is próbálnak specifikus antitestekkel közömbösíteni. A szegedi megközelítés lehetséges előnye, hogy míg egy antitest egy célmolekulához kötődik, egy bontóenzim elméletileg egymás után több célmolekulát is képes lehet lebontani.

A mostani kísérlet még csak a fejlesztés első lépése

A jelenlegi projekt a gyógyszerfejlesztés úgynevezett proof of concept, vagyis koncepcióigazoló szakaszában van. Ha sikerül elérniük a kívánt hatást, az még csak azt mutatná meg, hogy a megközelítés kísérleti modellben működőképes lehet. Ezután további preklinikai vizsgálatokra lenne szükség, mielőtt egyáltalán szóba kerülhetnének a klinikai vizsgálatok.

A következő lépések között többféle tumormodellben végzett vizsgálat, a humán alkalmazáshoz megfelelő mRNS-bejuttatási módszer meghatározása, valamint farmakokinetikai, dózisoptimalizálási, toxikológiai és biztonságossági vizsgálatok szerepelnek. Erdélyi szerint ha az egymásra épülő preklinikai fázisok mindegyike pozitív eredménnyel zárul, a klinikai alkalmazásig vezető folyamat éveket vehet igénybe, és további kutatóintézeti, ipari és pénzügyi partnerek bevonására is szükség lehet.

A kutatás a HUN-REN Innovate 2026 program keretében zajlik, az SZBK Genetikai Intézetének mRNS-LNP Kutatócsoportja és a Biokémiai Intézet Tumorimmunológiai és Farmakológiai Kutatócsoportja közös munkájaként. A kutatásban Erdélyi Miklós, Vizler Csaba, Bajusz Csaba, Jósvay Katalin és Borbély Evelin vesz részt.

A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy Magyarország minden tájára eljussanak a legfontosabb és legérdekesebb szegedi történések. Ez a cikk ezen együttműködés keretében a Telexen is olvasható.