Egy cikk akkor lesz jó, amikor nyilvánosan elérhetőek részletes információk egy adott témáról, mert abból nem lesz tévedés vagy félreértés. Ahhoz, hogy utána át is tudjuk adni érthető formában az olvasóknak, nagyon fontos a vizuális szemléltetés is. Ha pedig egy beruházásról van szó, egyik nincs a másik nélkül: egy látványterv vagy tervrajz nagyon értékes információk forrása is egyben.

Erre a megállapításra jutottam a napokban, amikor önszorgalomból megnéztem, mit terveznek az osztrákok az Ostbahnon (keleti vasútvonal), ami Bécs és Hegyeshalom között halad. Nagyon egyszerű volt a dolgom, mert megdöbbenésemre több tucat fájlt tettek közzé egy speciálisan ezzel a projekttel foglalkozó oldalon, amik komplett, részletes építőmérnöki tervrajzok voltak. Nem ez az egyetlen példa: a német és osztrák vasúti projektek jól dokumentáltak, olykor 3D-s videókat is közzétesznek közérthető formában – még jóval az építkezés megkezdése előtt.

Ezen a ponton felmerült bennem a kérdés, hogy mennyivel egyszerűbb dolgom lett volna cikkírásnál, ha ilyen anyagok a Kiskunfélegyháza–Szeged vonalfelújítás kapcsán is elérhetőek. Azt ugyanis atomtitokként kezelik az érintettek, hogy mégis hol lesz pontosan kétvágányú a felújítás után a vonal: csak Kiskundorozsmán, amennyiben nem, hol máshol, netán az egész vonalon, ahogy korábban Lázár János ÉKM-miniszter és Hegyi Zsolt MÁV-vezér is félreérthetően kommunikálták?

Jelenleg csak meg nem erősített információnk van arról, hogy Kiskundorozsma és Szeged-Rendező között mindenképpen lesz két vágány, ahogy az eredeti tervekben is leírásként szerepelt, ám ezen kívül még két köztes szakaszon is duplázzák a vágányok számát. A teljes vonal nem lesz végig kétvágányú.

A legfőbb gond, hogy a Szegeder konkrét kérdésére sem adtak választ az érintettek erről, így ha akarnánk, sem tudhatjuk meg, hol lesznek ezek a szakaszok.

De ez nem csupán a MÁV esetében van így. A Szent-Györgyi Albert tér felújításáról írt cikkünkhöz például a város éves naptárából kellett kifotózzuk a látványtervet. Más városi vagy egyetemi beruházásnál is előfordult, hogy kérésünkre nem tudnak biztosítani sem látványtervet, sem mérnöki tervet, hogy aztán abból kiolvassuk a lényeget, és a beruházás sem volt minden esetben megfelelően kommunikálva. Előfordult, hogy azzal érveltek, a tervek megfelelő kiolvasásához szakember kell, ami bár jogos felvetés lehetne, de vannak olyan sajtómunkások, akiknek ez nem akkora kihívás.

Valahol érthető, hogy nem osztják meg minden esetben a részletes terveket, hiszen amellett, hogy a közvélemény fogadtatásától tarthatnak, a rajzok jogilag a tervezőcégek tulajdona, és minden fél hozzájárulására szükség van a megjelentetéséhez. Nem mentség viszont, hogy semmilyen érdemi módon nem kommunikálnak előre egy–egy közérdekű beruházást. Például ilyen az átépülő Kiskundorozsma vasútállomás is. Itt szintén egy gondosan elrejtett anyagban találtunk teljesen véletlenül látványterveket arról, pontosan mit terveznek ide.

A legtöbb ilyen esetben egyébként elég lenne egy magyarázó anyag összeállítása az adott fejlesztésről: a Kiskunfélegyháza–Szeged vonalfelújítás példájánál maradva, egy egyszerű ábra is, ami megmutatja azt, mi épül át, így egyértelműen látszana az is, hogy hol terveznek kétvágányú szakaszokat, stb.

Hozzá kell tenni, hogy azért történtek pozitív változások ebbe az irányba, hiszen újból – bár egyelőre korlátozottan – elérhető az építési projekteket nyilvántartó oldal (ÉTDR) nyilvános felülete, és egyre gyakoribb, hogy mind a város, mind az egyetem látványtervekkel együtt mutatja be a tervezett projektjeit. Ilyen például a Semmelweis utcai kollégium esete, vagy a Huszár Mátyás rakpart – az viszont gyakori, hogy a Szegederhez nem juttatják el így sem, és csak a városi lapban értesülünk róluk.

A látványterves cikkeink viszont gyakran érnek el magas olvasottságot és váltanak ki jelentős érdeklődést. Ebből is leszűrhető az, hogy a tervek nyilvánossága nem egy öncélú, keveseket érintő ügy. Van ráadásul számos külföldi példa, ami alapján hazánkban is meghonosodhatna az a szemlélet, hogy egy–egy közérdekű beruházás tervének megosztása a közvéleménnyel a tájékoztatás minimuma, nem pedig atomtitok, amit őrizni kell mindenáron.