A bélben élő bakteriofágok, azaz baktériumot fertőző vírusok szerepét vizsgálták súlyos vastagbélgyulladást okozó fertőzések leküzdésében a Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) munkatársainak részvételével – írja az MTI.

A Dél-pesti Centrumkórház, a Semmelweis Egyetem, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ, valamint az SZBK részvételével lezajlott kutatás szerint a bélben élő bakteriofágok is hozzájárulhatnak a súlyos Clostridioides difficile fertőzés leküzdéséhez.

A vizsgálat klinikai részét a Dél-pesti Centrumkórházban végezték három akut leukémiával kezelt, súlyos, antibiotikumokra nem reagáló fertőzésben szenvedő betegen. A páciensek székletfiltrátum-transzplantációt kaptak, vagyis a donor székletmintájából kiszűrték az élő baktériumokat és gombákat, miközben számos nem sejtes mikrobiális komponens – köztük bakteriofágok – megmaradhatott benne. Két hét elteltével mindhárom betegnél klinikai javulást figyeltek meg.

Az SZBK Biokémiai Intézetének Transzlációs Mikrobiológia Laboratóriuma arra utaló jeleket talált, hogy a klinikai választ nem elsősorban a donortól átvitt fágok magyarázták, hanem a páciensek saját baktériumaiban már jelen lévő profágok aktiválódhatnak a kezelés után.

A profágok a bakteriofágoknak a baktérium örökítőanyagába beépült, nyugvó formái. Bizonyos környezeti vagy sejtes stresszhatásokra azonban aktiválódhatnak, beléphetnek a lítikus ciklusba, vagyis a végül a baktérium pusztulásával járó szaporodási folyamatba.

Az eredmény alapján felmerül, hogy a mikrobiom-alapú terápiák hatásában nemcsak az lehet fontos, hogy mit visznek be a szervezetbe, hanem az is, hogy milyen folyamatokat indítanak el a már jelen lévő mikrobiális közösségben.

A megfigyelés új nézőpontot adhat a fágok szerepének értelmezéséhez. A bakteriofágokra gyakran elsősorban külső terápiás eszközként tekintenek, melyeket kiválasztanak, előállítanak és bejuttatnak a páciens szervezetébe. Az eredmények viszont azt sugallják, hogy bizonyos esetekben a beteg saját mikrobiomjában jelen lévő profágok aktiválása is hatásos lehet.

A szakemberek szerint a három beteg bevonásával készült pilot vizsgálat még nem bizonyít oksági kapcsolatot a profágaktiváció és a klinikai gyógyulás között. A mechanizmust nagyobb betegcsoportokban és célzott kísérletekben is vizsgálni kell. Az eredmény ugyanakkor egy olyan lehetséges terápiás mechanizmusra irányítja rá a figyelmet, amelyet ebben az összefüggésben korábban alig vizsgáltak.