100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
„Tilosban sétálsz át a zebrán? A parkban sörözöl a haverokkal? A bokor mögött könnyítesz magadon? Nem találja el a kukát az általad elhajított papírzsebkendő? Mostantól akár ezek miatt is élesíthetik az arcfelismerő rendszert. Nem, ez nem egy új Black Mirror-epizód sztorija, hanem egy friss magyar törvénymódosítás” – így kezdődik a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) állásfoglalása a frissen hatályba lépett, az arcfelismerőt minden szabálysértés esetén engedélyező jogszabályról.
A jogvédő szervezet közleményben tudatta a Szegederrel, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH) fordul az arcfelismerés kiterjesztése miatt. Azt kérik a hatóságtól, hogy vizsgálják meg: jogszerű-e az arcfelismerő rendszer ilyen széles körű alkalmazása, és mondják ki, hogy a tüntetőket nem lehet megfélemlíteni.
A TASZ az elemzésében azzal érvel, hogy a friss módosítás értelmében hogyan „apró-cseprő ügyekben” is be lehet vetni a mesterséges intelligencián alapuló biometrikus rendszert. Úgy vélik, ezek az eszközök a bűnüldözés helyett a társadalmi kontroll részévé is válhatnak.
Elsőre talán nem is hangzik olyan vészesen, hogy a rendőrség már nemcsak bűncselekmények, hanem egyszerű szabálysértések esetén is igénybe veheti az állami arcfelismerő szoftvert – írják. „Ki ne szeretné, ha tisztábbak lennének a közterek, vagy ha mindenki betartaná a közlekedési szabályokat?” A kérdés szerintük az, hogy valóban ez-e a megoldás.
„Hiába lehet valós, apróbb problémákra is mutogatni, ha az eszköz, amit mostantól bevethetnek ellene, az a nehéztüzérség: aránytalan, diszkriminatív, és komolyan sértheti a magánéletünket.”
A TASZ szerint az arcfelismerésről szóló új törvényt nyilvánvalóan azért alkották, hogy megfélemlítsék azokat, akik a kormányzati tiltás ellenére is részt vennének idén a Pride-on – vagy éppen bármilyen olyan tüntetésen, amit a hatalom „önkényes és mondvacsinált indokokkal el akar lehetetleníteni”.
Hogyan működik az azonosítás?
Elméletileg bárki ellen bevethetik a szoftvert, aki ellen mondjuk a rendőrség, az ügyészség, a titkosszolgálatok vagy a menekültügy eljárást indít. Bár az arcfelismerés nem élőben történik, hanem utólag, fotók vagy videókból kivágott állóképek alapján, ettől még komoly adatkezelési kockázatokat rejt a szervezet szerint.
Az arcfelismerő szoftverek az arc általános jellemzőit vagy egyes jellegzetes pontjait ismerik fel, és ezekből készítenek egy biometrikus profilt, ami egy mindenkire egyedileg jellemző adatsor. Ha valakit azonosítani akarnak, ezt vetik össze egy háttéradatbázissal.
Ez Magyarországon így néz ki: az eljárást indító hatóság (pl. a rendőrség) fotókat küld be egy központi intézetbe, a Nemzeti Szakértői és Kutató Központba (NSZKK), ahol egy automatikus szoftver elemzi az arcokat, és találatokat dob vissza. A döntést, hogy a rendszer által kidobott találatok közül ki a képen látható személy, hús-vér embereknek kell aztán meghoznia. Ez általában két szakértőt jelent, akik egymástól elkülönülten kell, hogy ugyanarra a következtetésre jussanak ahhoz, hogy valaki találatnak minősüljön.
De a szabálysértések kivételek: ilyenkor az elemzés automatikus, és az igénybe vevő rendőrnek kell megítélnie, hogy a kapott találatok közül valamelyik helyes-e.
Miért probléma ez?
A TASZ szerint ez egyrészt azért problémás, mert tömeges adatgyűjtést jelent, ráadásul olyan esetekben is, amikor az elkövetett szabálysértés legfeljebb pár tízezer forintos bírsággal jár. Másrészt azért, mert nem volt előzetes hatásvizsgálat arról, hogy milyen költségei lesznek ennek a hosszadalmas és munkaigényes folyamatnak, ha valóban elkezdik „a legpitiánerebb ügyekben is alkalmazni”. Sőt, a kormány még a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság véleményét sem kérte ki arról, hogy a potenciálisan tömeges és potenciálisan diszkriminatív adatkezelés nem jogsértő-e, holott erre törvény kötelezi.
Úgy vélik, ahol a hatalom maga dönti el, hogy mi a „nemkívánatos viselkedés”, ott ez az eszköz könnyen visszaélés tárgyává válhat.„Aligha várható, hogy a hatóságok mostantól minden szabálysértés miatt arcfelismerő szoftverrel azonosítják az elkövetőket – például, ha egy köztéri kamera rögzít egy eldobott csikket. A veszély nem ez, hanem az, hogy csak azok után mennek, akikre külön oda akarnak figyelni, akiket a legkönnyebb akár pénzbírsággal is megfélemlíteni: hajléktalanokra, romákra, fiatalokra, tüntetőkre.”
„A szelektív, diszkriminatív és visszaélésszerű jogalkalmazásnál kevés rosszabb van, márpedig pontosan ezt teszi lehetővé az a széles felhatalmazás, amit most kaptak a hatóságok az arcfelismerő használatára” – érvel a TASZ.
Biztosan megbüntetnek, ha elmegyek a Pride-ra?
A rendőrség valószínűleg felvételt fog készíteni a felvonulásról, és ennek kielemzése után küld majd ki bírságot. Az viszont egyáltalán nem biztos, hogy mindenkit megbüntetnek, ugyanis rengeteg technikai probléma merülhet fel.
- Több ezres tömegben, ahol az emberek mozognak, takarják egymást, nehéz jól felismerhető képeket készíteni.
- Minden azonosított személy ellen eljárást kell indítani, és mindegyiküknek lehetőséget kell adni a meghallgatásra – ez hosszadalmas és sok munka.
- Ha politikai nyomásra gyorsítani próbálják a folyamatot, az hibákhoz vezethet, így előfordulhat, hogy valakit tévesen azonosítanak, és megbírságolnak, pedig ott sem volt.
- A külföldi résztvevők pedig eleve nem azonosíthatók a magyar adatbázisban, így csak tovább lassítják a rendszert.
Ráadásul, ha valakit arcfelismeréssel azonosítanak, és emiatt bírságot kap postán, nem kell belenyugodnia. A szabálysértési eljárásban több lehetőség is van arra, hogy megvédjük magunkat – nyugtatta meg a tüntetőket a TASZ.
Először is, személyes meghallgatást lehet kérni a rendőrségen. Emellett az érintettnek joga van kérni a bizonyítékokat is – például azt a fényképet vagy videót, ami alapján azonosították. Itt akár az is kiderülhet, hogy a gépi felismerés hibás volt, és nem is ő szerepel a felvételen.
Ha a rendőrség a meghallgatás után is fenntartja a bírságot, kifogással lehet élni, és az ügy bíróság elé kerülhet. A bíró ilyenkor dönthet úgy, hogy csökkenti a bírságot, vagy akár teljesen el is engedi, és figyelmeztetéssel zárja le az ügyet. A TASZ szerint érdemes élni ezekkel a lehetőségekkel már csak azért is, mert az arcfelismerő rendszer nem tévedhetetlen.
Tartson az arcfelismeréstől az, akinek takargatni valója van?
Ez visszatérő érv a megfigyelések kiterjesztése mellett, és tény, hogy a fejlett technika nagy segítséget jelent a hatóságoknak. A TASZ sem ellenzi, hogy a bűncselekmények felderítésére, eltűnt személyek azonosítására, vagy más nyomós okból arcfelismerést lehessen alkalmazni, de a széles körű kiterjesztése már valódi veszélyeket rejt szerintük.
„Először is: nem mindig te döntöd el, hogy mi az, amit takargatni kell. Ahol a politikai véleményt, a kormánynak nem tetsző tüntetésen való részvételt vagy a többségitől eltérő szexuális orientációt üldözni próbálják, ott az állam a megfigyelő apparátussal visszaélve azonosíthat, követhet és ellehetetleníthet” – írják.
Szerintük az, hogy mostantól minden szabálysértésre bevethető az arcfelismerés, „egy öles lépés afelé, hogy a társadalom hozzászokjon a megfigyeléshez. Ma még nincs totális kontroll, de ha ma egyre több hétköznapi helyzetbe engedjük be a megfigyelést, holnap már nem lesz visszaút.”
„Mi nem fogadjuk el, hogy az állam kiterjessze ezt a kontrollját a legapróbb szabálysértésekre is, úgy, hogy ezzel szándékosan aláássa a gyülekezéshez való alapjogot. Ezért beadvánnyal fordulunk a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH), hogy vizsgálják meg: jogszerű-e az arcfelismerő rendszer ilyen széles körű alkalmazása, és mondják ki, hogy a tüntetőket nem lehet megfélemlíteni.
De nemcsak intézményi szinten lépünk fel, az embereknek is segítünk, mert tudjuk, hogy aki ismeri a jogait, azt nem lehet könnyen megfélemlíteni.”
A TASZ ezért készített egy szabálysértésekről szóló közérthető tájékoztatót, és részt vett egy Pride-részvételi kisokos megírásában is.
