Vásárhelyi Ellenzék, 1904. április 8. – Általánosan elismert dolog, hogy városunkra a kormány kegye nem valami vastag kévékben sugározik és egy Isten háta mögötti néhány ezer lakossal biró kormánypárti város sokkal előbbre halad, mint mi. Hiába kérünk évről évre katonaságot, jobb közlekedést, állami intézményeket, a kérelmek elhangzanak, mint a pusztába kiáltó szó, nyomtalanul, eredmény nélkül.

A közigazgó bizottság évről-évre gazdagitja a minisztériumok levéltárát körülményes, kimerítő és hoszszú jelentésekkel, a melyekben a szükségletekről is esik szó. Esik, de nem puffan.

Volt egy századocska huszárságunk, elvitték Nagyváradra, volt már törvényszékünk, azt elvitte a nagy viz. Volna szükségünk pénzügyigazgatóságra és sok egyébre és hiába kérünk, a válasz mindig az, nem adhatunk semmit és máshova jut minden.

Késedelmes és nehéz állapotok uralkodnak az igazságszolgáltatás terén. A szegedi polgári és büntető törvényszéknek olyan hatalmas nagy terjedelmü földre esik a hatásköre, hogy a legnagyobb erőfeszitéssel is hónapok telnek el, sőt néha évek, mire egy-egy pörnek vége van.

Itt volna már az ideje, hogy a szegedi törvényszéknek müködési köre kettéosztassék és a tőlünk elvett törvényszék, mint a környékbeli városok központjába, visszaállittassék. A közigazgatási bizottság is foglalkozott ezzel a kérdéssel és most az igazságügyminiszterhez fordul – Isten tudja hányadszor – ezzel a kérelmével.

Az erre vonatkozó jelentés alaposan megindokolja a törvényszék felállitásának szükségességét és rögtön megjelöli azokat a városokat és környékbeli községeket, amelyek a vásárhelyi törvényszékhez volnának csatolandók. A jelentés szerint a szegedi törvényszék megosztásával, a vásárhelyi törvényszékhez lehetne csatolni: Makó, Kis-Zombor, Földeák, Sámson, Tótkomlós, Orosháza, Szentes, Szegvár és Mindszent községeket és városokat.

A kérelem jogosságát és alaposságát elvitatni nem lehet, csakhogy akkor az illetékes tényezőknek minden követ meg kell mozgatni, hogy ez az üdvös eszme ne csak irott malaszt maradjon, hanem valóra váljék.

Ez a cikk eredetileg a Vásárhelyi Ellenzék című lapban jelent meg 1904. április 8-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.