
100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
Délmagyarország, 1925. március 16. – Érdekes jogi eset merült fel mostanában Szeged város és az államvasutak között. Három év előtt ugyanis szerződés jött létre a két fél között a vágóhidi iparvágányra vonatkozólag, amely szerint a város a Máv. tulajdonjogának elismeréséül (uri jog) évenkint száz koronát fizet.
A szerződést a vasut most egyoldalulag módositotta s a fél holdnyi területért a raktárbérleti egységárak alapján 200 aranykoronát követel. Erről a szegedi állomásfőnök értesitette a várost, azaz dehogyis értesitette, egyszerüen „felhivta”, amint a fölöttes hatóság szokta az alantast.
A tanács a legnagyobb megdöbbenéssel értesült róla, hogy kétévi időre hétmillió papirkoronát kell fizetnie az iparvágányért s ezért megkereste a Máv. igazgatóságát, hogy mérsékelje a terület használati diját.
Az emelés azért szokatlan, mert a raktárbérleti egységárakat vette alapul, már pedig a vágóhidi iparvágány nem foglal el raktári helyet, hanem a vasutvonal mentén levő s jövedelmet nem hajtó területen fekszik.
De nem érdemli meg a város ezt az elbánást már azért sem, mert Szeged mind a legelőzékenyebben viselkedett a vasut igényeivel szemben s jöhet idő, hogy megint rászorul. A fütőház kibővitésére szükséges területet valósággal potom pénzért, a legméltányosabb feltételekkel adta át Szeged a leszámoló-palota épitéséhez szükséges pénzt a város vette fel kölcsön s azt ugy tériti vissza részletekben a vasut. A szeged–ceglédi második vágány céljaira is egyharmad áron adta el a város a vasutnak a szükséges területet. De a drágitás a legjobban abból tünik ki, hogy a város legjobb földjeiért is átlag 4–5 mázsa buza haszonbért kap, ami 2,400.000–3,000.000 körül jár, a vasut pedig itt egy hasznot nem hozó félholdat akar negyed félmillióval értékesiteni évenkint.
Farkas Anna
Ez a cikk eredetileg a Délmagyarország című lapban jelent meg 1925. március 16-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.













