Alföldi Ujság, 1930. március 11. – Még az elmult esztendőben tudomására jutott a rendőrségnek, hogy egy 26 éves, életerős fiatalember esztendők óta csavarog. A fiatalember 1928. februárja óta semmit sem dolgozott, ahelyett, hogy munkát keresne, munkaképtelen és elaggott nagynénjével tartatja el magát.

A rendőrség az ügyben nyomozást inditott és megállapitotta, hogy Weisz Béla szobafestősegéd a közveszélyes munkerülő, akiről rendkivül furcsa dolgokat beszélnek. A Törs Kálmán utca 4 számu házban lakik egy teljesen egyedülálló, munkaképtelen öreg asszony, a 70 éves Baron Lotti. Esztendők óta szük segélyekből tartja fenn magát, abból él, amit az izraelita hitközségtől és a várostól segélyként kap. A 26 éves Weisz Béla 1928. februárjában kitöltötte katonai szolgálatát, leszerelt és hazajött Szentesre a közsegélyből élő szegény nagynénijéhez. A munkakerülő fiatalember hónapról hónapra ott élt az idős asszony nyakán. A házbeliek többször látták, hogy Weisz Béla erőszakos módon követelt pénzt az öreg asszonytól. Ha a szerencsétlen nő nem akart megválni utolsó filléreitől, neki esett, megragadta a torkát és fojtogatni kezdte.

Amikor mindez kiderült, az eljárást meginditották ellene, ügyében február 8-án lett volna tárgyalás a rendőri büntetőbiró előtt. Weisz Béla nem találta tanácsosnak megjelenni a rendőrségen, ezért a tárgyalás elől megszökött. A tárgyalás napjától állandóan figyelte a rendőrség Weisz Béla lakásának környékét, mig végül tegnapelőtt eredményt hozott a figyelés: a detektivek megtudták, hogy Weisz Béla itthon van. Nyomban kimentek a Törs Kálmán utca házhoz, ahol legnagyobb meglepetésükre zárva találták Baron Lotti lakásának ajtaját. Csak később derült ki, hogy a keresett Weisz Béla a lakásban van, magára zárta az ajtót. Hosszas fáradozás után a detektivek kihozták a lakásból Weisz Bélát, bekisérték a rendőrkapitányságra, ahol kihallgatása után nyomban, kihirdették előtte az előzetes letartóztatásról szóló végzést, amiben megnyugodott.

Tegnap délelőtt tartották meg ügyében a rendőri büntetőbiró előtt a tárgyalást, amelyen több tanut hallgattak ki. A tanuk valamennyien igazolták a nyomozás adatait. Weisz Béláról kiderült, hogy 1928. február óta semmi munkát sem végzett, állandóan szegénységben élő nagynénjével tartatta el magát. A tanuvallomások után a rendőrbiró szigoru büntetéssel sujtotta a dologkerülő fiatalembert: 30 napi elzárásra itélte. Weisz Béla az itéletben megnyugodott és mindjárt meg is kezdte büntetésének letöltését.

Ez a cikk eredetileg az Alföldi Ujság című lapban jelent meg 1930. március 11-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.