Szeged és Vidéke, 1913. január 27. – A szegedi állomások nagyvárosias zürzavarát a tolvajok és zsebmetszők mindenkor szivesen használták föl a kalózkodásra. Mondhatni, hogy különösen a Szeged-állomáson alig mulik el nap zsebelés, vagy egyéb tolvajlás nélkül. A rendőrségnek csak kevés eset jut tudomására, mert az áldozat, aki rendszerint vidéki ember, rendesen csak a vonaton, vagy otthon veszi észre a bünös kezek által ejtett kárt. Vidékről persze bajos a tolvaj kézrekeritését megkisérelni. A följelentés huzavonával, költséggel jár s igy a legtöbb káros futni engedi a tolvajt, pláne, ha még a kára nem is nagy. Steiner Béla zentai kereskedőt már igen érzékenyen kárositották meg az állomás hiénái, mert vadonatúj 700 korona értékü prémes, szőrmebéléses bundáját lopták el. A kereskedő a drága portékát addig, amig jegyet váltott, a váróteremben hagyta. Mire visszatért, hült helye volt a finom, meleg bundának. Ő persze jelentést tett az esetről s a rendőrség buzgón keresi a tolvajt, de eddig hiába.

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1913. január 27-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.