Szeged és Vidéke, 1903. január 14. – Mindig általánosabbá válik az a panasz, mely főképp az intelligenczia részéről felhangzik: Nincsen igényeinknek megfelelő lakás Szegeden.

Nem szólva azokról a szerencsésekről, akik izlésüket és igényeiket kielégitő lakást épittethettek, kétségtelen, hogy ebben a sugárutas, kivülről oly szép városban lakások tekintetében csodálatosképp el vagyunk maradva. A maga mérvében kényelemmel berendezett 3–4 szobás, világos, egészséges, fürdőszobás lakásokban van a hiány. A város intelligencziájának nagymérvü gyarapodásához a megfelelő lakások száma sehogy sem akar alkalmazkodni. Főképpen a belvárosra nézve áll ez, hol a meglevő lakások jelentékeny drágaságuk mellett még bámulatos primitivek is.

Pedig semmi sem teszi az embert oly idegessé, mint egy czélszerütlen lakás. Az ilyen észszerütlen, hiányos és igy egészségtelen lakás bénitólag hat a háziak kedélyére. Beláthatatlan az a sok apró kellemetlenség meg boszuság, amit egy ilyen rész lakással tulajdonába vesz az ember.

Ezeknek a hiányos lakásviszonyoknak egy nagyon sulyos hozzátartozójuk van. Közönségünk bár érzi a hiányokat, mégis szótlanul türi ezeket az állapotokat. Végre is mindenki önálló izlése szerint nem épithet. Bérházakra, bérlakásokra vagyunk utalva, megfizetünk értük jó pénzzel, de sem egészségünket, sem kedélyünket nem óhajtjuk cserébe adni. Pedig igy lesz ez mindaddig, mig mi türünk és mig a szegedi háztulajdonos egy kissé körül nem tekint a világban.

No, mert szó ami szó, kissé elmaradtak, mert a mi lakásainkban a modern technika minden ujitását, vivmányát nélkülözzük. Ma már mindenütt modern társadalmi viszonyokhoz alkalmazott tökéletes lakásokat találunk igazán szakértő kezekből, mig Szegeden jórészt kedvezőbb épitési viszonyok között, mint bárhol, a legprimitivebb lakásokat tervezik. A legsajátságosabb pedig az a különös meggyőződése a szegedi épittető közönségnek, hogy akkor jár jól, ha minél kevesebb kényelemhez juttatja a lakóját, mert a kényelem állitólag sok pénzbe kerül. Nos, hát ez a része közönségünknek, mely rendszerint avatatlan emberekkel csináltatja, tervezteti házait, nagyon-nagyon téved, mert a szegedi modern lakás értéke ma igen nagy és sohasem lesz elegendő.

Ma, midőn az általános lakáshiány kérdése sürgős megoldást vár és ugy lehet, vizvezetékünk őszre készen áll, szives figyelmébe kell ajánlanunk a szegedi épittető közönségnek azt a szaktényt, hogy egy modern ház költségtöbblete lényegtelen és a béröszszegemelkedés busásan kárpótol minden befektetést.

Városunk egyetlen ezért felelős hivatala, a mérnöki hivatal, nagyon helyesen cselekszik, ha minden erejével azon van, hogy ezt a fukarságot és tulzó, téves takarékosságot az épitkezésben megszünteti. Vissza kell vetni minden oly tervet, mely nem felel meg a modern mértéknek. Hadd okuljanak belőle azok, akik eddig még el nem jutottak és legyen már egyszer vége annak a világnak, midőn a hátbérbe a lakók egészsége is beleérződött. 

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1903. január 14-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.