Stradivári hegedű egy vásárhelyi család birtokában?

Vásárhelyi Népújság, 1940. október 28. – Ma délelőtt régi, többször javitott, igen kopott állapotban levő hegedüt vitt fel egy vásárhelyi asszony Varga József birtoknyilvántartóhoz, a városi könyvtár felügyelőjéhez.
— Varga úr, legyen szives, vizsgálja meg ezt a hegedüt, azt mondják, hogy sokat ér. Igaz volna ez? Varga József a következő cédulát találta a hegedü belsejében, beragasztva: Antonius Stradivarius Gremoriensis Facebat Anno 1736. A cédula könyvnyomdai úton készült. Keskeny, egyik oldalán vastagitott betüket használt az egykori nyomdász. Az évszám két utolsó számjegyét ceruzairásnak tetsző, mia már fakó tintával irta be az ismeretlen kéz. A papirszelet színe szürkésbarna. Az egyik sarkában apró diszitmény van. A család egy főnemesi családig viszi vissza eredetét. A hegedühöz 1922-ben jutottak egy hagyaték révén. Nem sokat törődtek vele, most azonban valakinek feltünt a hegedü fenekén lévő felirás és a régi évszám nem hagyta nyugodni. Stradiváriusról és Cremonáról semmit se tudtak. A hegedü nyaka a mostaniaknál valamivel vékonyabb és rövidebb. Az a rész, amit az áll alá szoritanak,erősen kopott. Az asszony elmondotta, hogy egy másik régi hegedü is van a birtokukban. Ennek a fájába a következőszó van beégetve: „Cremona”. A férje mindennap játszik rajta. A hangja mély és feltünően erős. A városházán útbaigazították az asszonyt, hogy kikhez forduljon. Pár szakértő cimét is megadták neki, akik azután majd megállapitják, hogy tényleg kincset érő Stradivárius van-e a vásárhelyi család birtokában, vagy egyszerü, közönséges ócska szárazfa, valami hamisitvány. A szakértői véleményt úgy várják egy kis susáni házban, mint máshol a sorsjegyhúzás napját...

Ez a cikk eredetileg a Vásárhelyi Népújság című lapban jelent meg 1940. október 28-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.