Szeged penészvirágai

Szeged és Vidéke, 1904. szeptember 1. – Elkeserítő módon alacsony fokon áll Szegeden az erkölcsiség és ezt a tényt egyre szomorubban kell tapasztalnunk. Olyan esetekkel állunk gyakran szemben, amelyek ha néhanapján világvárosok éjjeli kháoszában megtörténnek, csodálkozunk rajtuk s nálunk a mindennap ismétlődő eseteken eddig még az illetékes hatóság éber szemei sem akadtak meg. Nem is csoda! Hisz az emberiségnek olyan apró molekuláiról van szó, melyek a figyelem láthatárán kivül mozognak. Csak apró gyerekek. Alig 8–10 évesek, talán 12, de több nem. S ezek az apró kis emberkék fényes nappal épp ugy, mint az éj homályában, legyezőt, virágot árulva, föl-föltünnek a vendéglői és kávéházi asztalok körül s a város többi, részint eldugott, részint népesebb helyein és fiatal korukhoz tulságos nagy bátorsággal s még nagyobb szemtelenséggel szólitgatják meg a járókelő férfiakat. A közeli kapuk egyikében az apa vagy anya alakjának homályos körvonalai láthatók, akik az üzleti szellem érdeklődésével lesik gyermekük rohamtámadásának sikerét.

Szomoru állapot, hogy nálunk ilyenek is megtörténhetnek a lelketlen szülők miatt, ámde ott van a közerkölcsiség fölött virrasztó őrszem, melynek az ilyen csendben kavargó porfelhőket okvetlen meg kellene látnia s penészgombához hasonló terjedését megakadályoznia. Hova fogunk akkor jutni, ha már a gyermeklepkék röpködését sem akadályozzuk meg?

Miért engedjük meg, hogy az a fejletlen gyerek az estét a házon kivül töltse? Hogyan lépheti át az iskola padjára való kis leány a kávéházak küszöbét? S mi lesz ennek az eredménye reá nézve később? Persze ezekkel nem igen vetünk számot s minden utógondolkozás nélkül egyszerüen tovasiklunk rajtuk. Pedig hát gondolkozzunk csak kissé fölötte s be fogjuk látni, hogy ugy a jelenben testi és szellemi fejlődésére, mint jövő erkölcsi életére hatalmas befolyást gyakorol kiskoru elárusitó szereplése.

Nem akarunk azokról a szülőkről beszélni, kik gyermekeiket ilyen dolgokba könynyelmü lélekkel beleviszik, a rendőrségről szólunk inkább, amely hosszu időn át ezt nem veszi észre, vagy ha észreveszi, szemeit behunyja előtte. Egyszerüen tessék betiltani a gyermekeknek az esti harangszó után a csavargást a kávéházakban és korcsmákban s vegyük szigoru büntetés alá azokat a szülőket, kik gyermekeiket iskola helyett az ilyen kenyérkeresetre kényszeritik.

Nem szükséges az ideális nevelés orvosságához fordulnunk, sem pedig az eszményi emberiség tökéletes nevelési módszereihez, csak egy kis éberebb rendőri figyelemre van szükségünk s egyszerü, erélyes intézkedésre, mely ezt a kezdődő rákfenét eltávolitaná.

Gondoskodunk különféle eszközökről, állandóan ujabb és ujabb s a nevelésnek megfelelőbb pedagógiai rendszereken törjük a fejünket s megfeledkezünk teljesen azokról a szegény apróságokról, kik embertelen lélekkufás szüleik szerencsétlen áldozatai.

Amit ezekkel a gyerekekkel szüleik véghez visznek s amire őket erőszakkal kényszeritik, minden pikantéria nélkül nyilvánosan föltárni izléstelenség volna, jövőjük erkölcsi életét a gondolkozó ész előre látja, itt csak az illetékes hatóság figyelmét akarjuk fölhivni s mielőbbi orvoslást kérni. 

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1904. szeptember 1-jén. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.