Leülhet az alkalmazott, ha nincs vevő?

Szentesi Napló, 1942. augusztus 25. – A kereskedelmi és iparkamara felvetette a gondolatot, meg lehet-e engedni az üzletben, hogy az alkalmazott, ha nincs vevő, leüljön pihenni? A vélemények megoszlanak. Az egyik fél szerint nem szabad kivánni, hogy nyitástól zárásig talpon legyen s meg kellengedni, hogy ha üres a bolt, lepihenjen a pult mögött elhelyezett széken, fotelben, heverőn. A másik vélemény szerint ez az ujítás az üzlet komolyságának a rovására megy. Miután e pillanatban nincs égetőbb sorskérdés, alább vitatjuk meg a helyzetet.

— Mikor ül le az alkalmazott?
— Ha nincs vevő.
— És mikor ül le a vevő?
— Amikor beolvassák neki a zefir ing árát.
— Hol ül a segéd ur?
— A pult mögött.
— És a főnök?
— Páholyban.
— Ám, ha feketézésen érik?
— Zártszékbe kerül.
— Hogy nevezik a polcot, ahova jobb kuncsaftoknak félreteszik a valódi hernyóselymet?
— Fenntartott hely.
— Mit mond a vasutasból átképzett sváb kereskedő az inasnak?
— Ülle!
— És a feleségének, ha patáliát csap?
— Kibanya!
— Milyen a szék, ha sokáig ülnek rajta?
— Meleg.
— És a harisnyának?
— Hült helye van.
— Földrajzi kifejezéssel hogy tudja vázolni azt a helyzetet, mikor egy üzletben három alkalmazott már nagyon szeretne leülni, de makacs a vevő és nem tágit?
— Három szék vár: megy-e?
— Mit mond a főnök ur, ha észreveszi, hogy egyik segédje titokban feketézik?
— Nana, Popelka ur, majd ülni fog!
— És mit mond a vizsgabizottság elnöke, ha az alkalmazott mindezekre a kérdésekre helyesen megfelel?
— Köszönöm, leülhet.

Ez a cikk eredetileg a Szentesi Napló című lapban jelent meg 1942. augusztus 25-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.