Hat korona nyolcvan fillér egy retúrjegyért

Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1910. augusztus 14. – Egy minden tekintetben okulásra alkalmas történetet közlünk le alább, mely élénk bizonysága annak, hogy az államvasutak milyen kegyetlenül zsarnoki módon bánnak el a kezük közé kerülő utasokkal. Minden kommentár nélkül álljon itt az eset.

Szerdán délután Mucsi Ernő munkás nagy sietve érkezett a nagyállomásra, a pénztárhoz ment s returjegyet kért a szőkehalmi őrházig. A pénztáros bizonyosan félreértette a dolgot, nem returjegyet adott ki, amit Mucsi nem vett észre, csak a vonathoz sietett, nehogy lekéssen. Csütörtökön délelőtt jött visszafelé Mucsi Ernő, felszállt Szőkehalmán s mikor a kalauz kérte tőle a jegyet, átadta. A kalauz nézi és igy szól:

— Nem jó jegy ez!
— Dehogynem, hisz tegnap váltottam!
— Az lehet, hogy tegnap váltotta, de még se jó, mert ez csak Szőkehalmáig szól, vissza már nem.

Mucsi Ernő is nézni kezdte a jegyet s meggyőződött, hogy a kalauznak igaza van.

— Akkor hát kétszeresen fizetem meg most a jegy árát – mondta a fiatalember.
— Meg tizenötszörösen – felelte a kalauz s mikor Vásárhelyre érkeztek, fülön csipte a legényt, bevitte az irodába, hol 6 koronát fizettettek vele, mert a kalauz érvénytelen jegyet talált nála. Szóval, Mucsi Ernő szőkehalmi utja hat korona nyolcvan fillérbe került, mégpedig azért került ennyibe, mert a pénztárnok ur elnézte a jegyet, retur helyett másfélét adott. Ez utóbbi dolgot hiába mondta Mucsi Ernő, nem hitték el neki, pedig a pénztárnok is ember, hiába vasutas, husból és vérből van az is, igy hát őrá is csak ráillik az a közmondás, hogy tévedni emberi dolog...

Ez a cikk eredetileg a Vásárhelyi Reggeli Ujság című lapban jelent meg 1910. augusztus 14-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.