Vásárhelyi Hiradó, 1902. augusztus 5. – Egy közel vidéki városból érdekes családi rokonságról kapunk tudósitást. Egy hetvenkétéves iparos első feleségének halála után elvett egy csinos huszonkétéves leányt, akitől több gyermeke született. A fiatal asszony édesanyja, aki hatvankilencz éves, szintén a házban él. A huszonkétéves asszonynak van azonban egy negyvennyolczéves mostoha fia, akinek szintén van leánya s ez huszonnégyéves. A huszonnégyéves nő férjnél van s anyja egy nyolcz éves kislánynak. A családban tehát a következő rokonsági viszony állapitható meg: A hetvenkétéves nő gyermeki szeretettel csüng hatvankilencz éves anyósán. A negyvennyolczéves mostoha fiu gyöngéden kéri ki huszonkét éves mostohájának anyai tanácsait, miközben szeretettel csókolgatja két-három éves mostoha leánytestvérkéit. A kicsinyek azonban mostoha nagynénijei a mostoha fiu huszonnégy éves leányának, akinek nyolcéves leánya a huszonkétéves mostoha másodnagynénikét tiszteli. A mostoha fiu huszonnégyéves leánya a huszonkétéves fiatal anyját nagynénjének nevezi, az ifju asszony pedig dédöreganyai szeretettel csüng mostohaunokájának nyolcz éves leánykáján.

Ez a cikk eredetileg a Vásárhelyi Hiradó című lapban jelent meg 1902. augusztus 5-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.