A gazdák nem okulnak a tapasztalatokon, sőt egyre többen mennek lépre

Alföldi Ellenzék, 1902. augusztus 1. – Bullézó: Ez a szó tulajdonképen czigányul van mondva és a lókupeczek egyravasz furfangját jelenti. A kihágási biró tegnap három ilyen bullézó mesterséget folytató czigányt tolonczoltatott el illetőségi helyére.

A furfang abból áll, hogy megjelenik a czigány egy gebével a vásáron. Ott kiszemel egy jobb állásu lovat, a mellé telepedik. Jön aztán az üzlettársa, jobb ruházatu ember és vizsgálja a gebét.

— Hogy adod czigány?
— Ötszáz forintért.
— Sok lesz az, hallod-e!
— De biz isten, nem sok.
— Tudod mit? Adok érte négyszázötvenet.
— Fusson ki a két szemem, ha odaadom annyiért, rikoltja a czigány, mireodébb áll a vevő.

Csakhogy a magyar figyelme ilyenkor már fel van költve. Nézegeti messziről a gebét és egyre több jó tulajdonságot fedez föl benne. Egész helyes állat ez. No, egykicsit még sovány, de helyre jön két hét alatt a tisztességes abrakon! A czigány is méltatlankodik még egy darabig, hogy az ő büszkeségét ötödfélszáz forintért akarják elkótyavetyélni, aztán, mintha csak most venné észre, odafordul a magyarhoz:

— Ejnye, de szép lovad van, hogy adod. Megbizott egy uraság, hogy épp ilyent szerezzek neki negyediknek a hintóba.
A magyar nagyot akar mondani:
— Háromszázért odaadom.
— Háromszázért ezt a rongy gebét? – kacag fel a cigány. – Hát akkor mennyit éraz enyém?
A magyar eszén merész terv villan keresztül.
— Cseréljük el.
— Ohó, mit fizetsz rá?
— Tiz forintot.
— Kevés. Legalább ötven kell.

Végre megalkusznak harminczban. Az átiratásokat hamarosan elvégzik, aztán boldogan ragyogó arczczal megy a magyar keresni azt az urat, aki a czigánylóért négyszázötven forintot akart adni. Természetes, hogy nem akad rá, mert az ilyenkor már a vásár másik végén gyakorolja a czigánnyal a bullézót. A gazdák pedig nem okulnak a tapasztalatokon, sőt egyre többen mennek lépre, mint azt a legujabb eset is bizonyitja.

Ez a cikk eredetileg a Alföldi Ellenzék című lapban jelent meg 1902. augusztus 1-jén. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.