Szeged és Vidéke, 1904. június 9. – A szegedi és az ország egyéb városainak rendőrségeihez az utóbbi időben egyre-másra mentek a följelentések a losonczi vasedény-gyár ellen, hogy az mérges vasedényeket hoz forgalomba és a közönségre nézve szerfölött egészségtelen főzőeszközökkel árasztja el az országot. Ezek a feljelentések jobbára osztrák gyárosoktól eredtek, akik a saját portékájukat féltették a magyar gyártmány elterjedése miatt.

Szegeden több hónap előtt indult meg a vizsgálat ebben az ügyben. Faragó Ödön dr. városi főorvos ugyanis fölhivta a rendőrség figyelmét arra, hogy sok helyen olyan vasedényeket alkalmaznak és az üzletekben is árusitják, amelyek nagymennyiségű antimont tartalmaznak. Ezt az eczet föloldja és kész a veszedelem. Arra figyelmeztette tehát a főorvos a rendőrséget, hogy inditson vizsgálatot és a mérges vasedényeket kobozza el az üzletekből, a konyhában találhatókat pedig vonja ki a forgalomból.

Erre aztán megindult a vizsgálat, amely a mai napon nyert teljes befejezést. A városi vegyész vizsgálata alapján kiderült, hogy a losonczi vasedény-gyár készitményei több mint 1 százalék antimont tartalmaznak, amelyet 4 százalékos eczet old föl. Tehát roppant veszélyes az ilyen edények használata. A vizsgálat során kiderült, hogy a losonczi gyár, amint értesült a szigoru vizsgálatról, nyomban bevonta a forgalomból az edényeit. Ebből aztán elenyészően kevés edényt talált a rendőrség, ellenben annál többre bukkant a pilzeni vasgyár készitményeiből. Megállapitották, hogy ennek a gyárnak az edényei még veszedelmesebb és kártékonyabb hatással vannak az emberi szervezetre, mert sokkal több antimont tartalmaznak.

Koczor János kihágási biró emiatt az összes szegedi vasüzletektől edénymintákat vett s a városi vegyész az összes vasedényeket egészségellenesnek találta, ennek folytán a rendőrség azok további elárusitását betiltotta és az egész készletet hivatalos zár alá vette. Ennek az egész müveletnek okát a következőképpen lehet megmagyarázni:

A tiszta angol annak az ára, amely jó zománcz elkészitéséhez szükséges, a közelmultban háromszoros árra fölszökkent, az edénygyárosok versenye folytán pedig a kész edények ára felényire leszállott, minek folytán a gyárosok ama lelkiismeretlen lépésre szánták el magukat, hogy edényeiket a tiltott antimon-mázzal vonják be, mely mázból már a leggyengébb savtartalmu ételek is az egészségre kártékony vegyületeket oldanak ki. Amennyiben pedig egyes gyárosok edényeiket kivételesen, az egészségi szempontból kifogás alá nem eső ónmázzal vonják be, hogy az olcsóbb zománczczal dolgozó gyárosokkal a versenyt fölvehessék, csak hajszálvékony zománczréteget alkalmaznak. Ez az oka a zománczedények gyors pusztulásának, a zománcz fölpattogzásának. Az étel közé jutott zománczszilánk pedig nem kevésbé veszélyes, mint az ételben feloldott fémvegyületek.

A szegedi rendőrség természetesen senkit sem sujtott birsággal, mivel Szegeden e lelkiismeretlen eljárásért nem lehet felelősségre vonni a kereskedőket. A gyárosok büntetendők a legnagyobb szigorral, ez azonban már nem tartozik a szegedi rendőrbiró hatáskörébe.

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1904. június 9-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.