Szeged és Vidéke, 1908. május 22. – Apponyi Albert gróf képviselőházi beszéde aktuálissá tette a szegedi analfabéták dolgát.

A magyar kulturának kétségtelenül legnagyobb szégyene, hogy még Szegeden is, ahol pedig eléggé erélyesen láttak az utolsó két évtized alatt a népoktatás fejlesztéséhez, ezerszámra van irástudatlan ember. Van – és lesz is, mig a népoktatást, amint Apponyi tervezi, kötelezővé és ingyenessé nem teszszük.

Aktuális ez a kérdés most, Apponyi beszéde után, amikor éppen Apponyi volt az, aki az iskola nemzeti jellegének megerősitése végett nagy törvényhozási akciót kezdett és aki tudja, hogy a nemzetiségi kezekben levő népoktatás milyen buján termő talaja a nemzetiségi agitációnak. De remélnünk kell, hogy az ingyenes népoktatás talán majd önmagától kényszeriti a kormányt a második lépés megtételére, az államositás kimondására is. Egyelőre azonban örömmel kell fogadni minden lépést, amely a mi nagy analfabetizmusunk megszüntetését vagy csökkentését célozza. Hisz valóságos botrány, hogy például az ország elsőnek dicsőitett vármegyéjében 29,116 iskolakerülő van és hogy olyan magyar város, mint Szeged, háromezer iskolakerülőnél is többel dicsekedhetik.

A legmagyarabb város szolgáltatja az analfabéták legnagyobb kontingensét és ezért van, hogy amig a német nemzetiségekhez tartozó tanköteleseknek 89,31 százaléka járiskolába, sőt a tótoknál 84,45 százalék, addigaz államföntartó magyar elem tankötelesgyermekeinek csak 81,33 százaléka jár iskolába. A fönmaradó 18,67 százalék az analfabéta, tehát kulturát fejlődésre és nemzeti fölszivásra éppen ennélfogva alkalmatlan tömeget gyarapitja.

Nagyon természetes azonban, hogy mint minden nagy elv megvalósulásánál, az ingyenes, kötelező népoktatás törvényerőre emelésénél is attól függ a siker, hogy az elv hogyan valósul meg és hogy a törvénybe iktatott gondolat hogyan megy át az életbe. A magyar törvényhozás már nem egy szép elvet és gondolatot iktatott törvénybe. Talán elég, ha ezek közül a sajtószabadságot, a lelkiismereti szabadságot, a felekezeti egyenjoguságot, a jogegyenlőséget emlitjük. 

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1908. május 22-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.