Szegeden a kávéházi és vendéglői élet csak tizenegy órakor, színház és mozi után kezdődik

Szeged és Vidéke, 1915. május 5. – A szegedi kávéházakban és vendéglőkben az utóbbi években nem volt zene-záróra. Éjszakánkint addig játszhattak a cigányok, ameddig volt vendég, akinek muzsikáljanak. Ezt az állapotot néhány héttel ezelőtt megszüntette Szalay József dr. főkapitány. Rendeletet bocsátott ki, amelyben szigoruan megköveteli a szabályrendeletben megállapitott egy órai zene-záróra betartását. A zenészek ma kérvényt nyujtottak be a főkapitányhoz, amelyben a rájuk nézve sérelmes rendelet megváltoztatását kérik. Éjfél után három óráig akarnak játszani a cigányok.

A kérvényt aláirták: Urbán Lajos, Erdélyi Kálmán, Hurka Gáspár, Gondi Kálmán és Batla Kálmán primások. Amint beadványukban fölemlitik, kérelmükre „a sulyos és válságos helyzet” kényszeriti őket, amelybe a cigányzenekarok jutottak.

Szegeden – mondja a beadvány – a kávéházi és vendéglői élet csak tizenegy órakor, szinház és mozi után kezdődik, igy tehát csak alig egy óráig muzsikálhatnak, kétszer-háromszor tányérozhatnak. Az összegyült pénzből – alig egy-egy koronát keresnek – nem tarthatják el „nagyszámú családjukat”. Megemlitik, hogy az egyik kilenc tagu zenekar tagjainak összesen negyvenhat gyermeket kell eltartaniuk. Nem keresnek, eladósodtak, hitelt nem kapnak, nélkülöznek. Éjfél után egy és három óra között kereshetnének leginkább, amikor „a közönség már fölmelegedik és a rézkrajcárok helyett nikkelpénzt is dob a tányérba”.

Aztán önérzetesen hivatkoznak a szegedi cigányok hazafiasságukra és azt mondják, hogy nem állnának elő ezzel a kivánságukkal, ha az „sértené a nemzeti kegyeletet és megzavarná a polgárság háborus komolyságát”. Ha egy óráig muzsikálhatnak, nincs erkölcsi és okszerü akadálya annak, hogy háromig játsszanak. Szalay József dr. nem a háboru folyamán fölmerült momentumokra való tekintettel rendelte el az egyórai zárórát. Pusztán csak a szabályrendelet betartását követeli. A főkapitány egyébként határozatát még nem közölte a cigányzenészekkel.

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1915. május 5-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.