Vásárhely és Vidéke, 1901. április 11. – Jó fogást csinált a szegedi rendőrség, mely előtt egy nyurga kis legényke állt kedden délelőtt. A tizennyolczadik évét még be sem töltötte, de nagy azért az ő hirneve, mert hozzá fogható ügyes zsebmetsző és tolvaj nincs jelenleg a környéken. Tulajdonképen tagja, illetve mestere és vezetője egy bandának, amely több mint egy esztendeje fosztogatja az embereket. A szegedi rendőrség már régebben kinyomozta, hogy Szabó Sándor vásárhelyi illetőségü suhancz keze müködik a zsebekben és a kázusokban egyaránt, de eddig nem tudta kézrekeriteni az országszerte elrendelt köröztetés daczára sem.

A napokban tudomására jött a szegedi rendőrségnek, hogy Szabó Kikindán tartózkodik, mint egy kókler csapat müvészi tagja s bámulatos produkcziókkal ejti lázba a szomszéd város ráczait. Távirati után intézkedett azért s Szabót nagyszombat napján megvasalva vitték Szegedre. Hozzáfogtak nyomban a kihallgatásához is, de a fiu makacsul tagadott. Olyan ártatlan, mint a husvéti bárány, soha nem követett el egy bütetendő cselekményt sem – mondta ő. Ám czégtársai, akikkel együtt jegyzett, egészen mást szavaltak s igy Szabó hamarosan beismerte azokat a zsebmetszéseket, amelyeket a piaczokon s a járlatirásra várakozók közt követett el. A kapitány boldog mosolylyal jegyezte fel a keresett tiz esetet s már füle mögé tette a tollat, mikor Szabó Sándor rákiált:

— Hohó, ne tessék sietni, most jön a java!

A kapitány igy folytatta az őszinte vallomás leirását s alig jegyez le öt ujabb esetet, felbátoritva a gyerek hallgatásán, készült ujra összecsapni a jegyzőkönyvet.

— Ejnye, de sietős a dolga – kedélyeskedett bele Szabó –, hát a frissire nem kiváncsi?

A kapitánynak már ég felé meredt a haja, ujjait kerülgette az irógörcs, Szabó pedig ismét elregélt vagy nyolcz históriát. Végezetül kitört belőle a maga teljes erejéből a betyárvirtus s gyakorlati előadással is szolgált. Megmutatta, hogy miképpen müködik az igazi zsebmetsző s hogyan kell feltünés nélkül ellopni a tanyai gazda bugyellárisát, habár az zsineggel oda is van kötve a mellényhez. Száz esetről van szó, amiket most bonyolit le a rendőrség.

Ez a cikk eredetileg a Vásárhely és Vidéke című lapban jelent meg 1901. április 11-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.