Szeged és Vidéke, 1904. április 7. – Egy kisteleki pékmester szándékos emberölés büntettének kisérletével vádolva állott ma a szegedi törvényszék esküdtbirái előtt. Deutsch Mihály kisteleki pékmester a miatt került a vádlottak padjára, mert a vád szerint agyon akarta lőni Ausländer Béla kisteleki kereskedőt. Az ügyész szándékos emberölés büntettének kisérlete miatt helyeztette vád alá Deutschot, akinek az ügyével ma foglalkozott a törvényszék. A tárgyalást Pókay Elek vezette. Szavazóbirák voltak: Gerhauser dr. és Márton dr. törvényszéki birák. A vádhatóság képviselője Hrabovszky Tihamér. Védő Fülöp Zsigmond dr.

Deutsch előadta, hogy 54 éves, kisteleki lakos, pékmester, családos, büntetlen előéletü. Az esküdtek kisorsolása után a vádiratot olvasta föl a jegyző. E szerint Deutsch Mihályt azért vádolta meg az ügyész szándékos emberölés büntettének kisérletével, mert a mult év november 27-én délután a kisteleki pénzügyőrség folyosóján egyszer rálőtt Ausländerre, de a golyó csak a ruháját horzsolta, mert a lövés pillanatában az oszlop mögé huzódott.

— Megértette-e, mivel van vádolva?
— Igen.
— Bűnösnek érzi-e magát?
— Nem.
— Miért követte el a merényletet?
— Én nem követtem el.
— De hiszen többen látták is.
— Én nem tudok a dologról semmit, mert annyira részeg voltam, hogy nem emlékszem semmire. Meg izgatott is voltam, mert a pénzügyőrségnél összevesztünk Ausländerrel.
— Maga haragban állott a sértettel?
— Nem, hanem ő üldözött engem. Mindig följelentett a pénzügyőrségnél, hogy én olcsóbban mérem a pálinkát, mint ő.

Azután a sértettet hallgatta ki a biróság.
— Hogy történt a dolog? – kérdezte az elnök.
— Kérem szépen, az ugy volt, hogy én őt följelentettem a pénzügyőrségnél, mert olcsóbban mérte az italt, mint ahogy a törvény meghatározza.
— Hát ő is mért italt?
— Igen, neki is volt engedélye és nekem nagy kárt tett, mert én a törvényes áron mérem az italt.
— Volt-e szóváltás maguk között?
— Máskor nem, csak november 27-én, amikor a pénzügyőrség előtt a följelentésem folytán tárgyalás volt. Ő durván reámtámadt, én pedig visszafeleltem, amire a pénzügyőri főbiztos ur mind a kettőnket kiutasitott. Deutsch előbb kiment, mint én és amikor el akartam mellette menni, szidni kezdett, majd elővett egy nagy revolvert és reám czélzott. A fegyver először nem sült el, mert el volt zárva, azután megigazította és ujra reám czélzott. A revolver akkor elsült és a golyó a kabátom szélét horzsolta.
— Félreugrott ön?
— Nem, csak a folyosón levő oszlop mellé huzódtam és leguggoltam.
Elnök (a vádlotthoz): Mit szól ehez?
— Ez nem igaz. Hiszen ha meg akartam volna ölni, akkor a fegyverből még reá lőhettem volna, mert még öt töltés volt benne.

A tanuk közül Stolcz Nándor, Katona Ferencz, Gallovics Aladár eskü alatt azt vallották, hogy Deutsch rálőtt Ausländerre, akivel a kihallgatás alatt összeveszett. A tanuk közül egyik se vette azt észre, hogy a vádlott részeg lett volna. Varga Gusztáv csendőr azt mondja, hogy ő a merénylet után kihallgatta a vádlottat, aki ezt a kijelentést tette: Boszuból követtem el a tettemet. Simon (Piska) Lajos pedig azt vallotta, hogy Deutsch Miály neki a múlt év deczember havában ilyen vallomást tett: Meg kell halni még annak a kutya zsidónak!

Délután 4 órára a törvényszék a két kérdést megszerkesztette, mely után Hrabovszky Tihamér kir. ügyész terjesztette elő vádbeszédét és kérte az esküdteket, hogy a vádlottat szándékos emberölés büntettének kisérlete miatt mondják ki bünösnek. Utána Fülöp Zsigmond dr. védő adta elő hatásos és jogi érvekben gazdag védőbeszédét, amelynél a végén arra kérte az esküdteket, hogy a vádlottat nem bünösnek mondják ki.

Az esküdtek a szokásos kioktatás után visszavonultak és hosszas tanácskozás után meghozták verdiktjüket, amely szerint Deutschot nem bünösnek mondották ki. Erre a törvényszék felmentő itéletet hozott. 

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1904. április 7-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.