Szegedi Napló, 1913. április 4. – Szeged ügyei folyton függnek és lógnak, megsürgetés és elintézés alatt vannak. Mi csak annyit tudunk minderről, hogy látjuk, nem történik semmi, ha pedig történik, hát abban ugyan nincs köszönet. Most is a polgármester ur Budapesten van, hogy – amint ő szokta mondani – a minisztériumokban a város ügyei iránt érdeklődjön. A város fölülről várja sorsának jobbra való fordulását. Az ujságirók este hat órakor kinn voltak ma is a gyorsvonatnál, hogy mi jót hoz a polgármester, de Lázár György dr. nem érkezett meg. Reméljük tehát, hogy annál többet hoz majd a tarsolyában.

Jó volna statisztikát késziteni arról, hogy mennyi mindent kell várnunk. A mai napnak is például megvolt a kellemetessége. Ma a változatosság kedvéért már a kora délelőtti órákban nem volt viz a város belső területén. Mi jót várhatunk a jövendőtől, mikor a meglevő intézményeink is hibának biznyulnak?

Különben ez a vizmizéria minden veszedelmes és boszantó volta mellett is kezd már mulatságossá válni. Kétségkivül mulatságos dolog, hogy a szakértők és kevésbé szakértők jelentékeny része megesküszik, hogy a vizmü berendezése elégséges és hogy az ártézi kutak megfelelő mennységü vizet szolgáltatnak. Csak már egyszer kiderülne, hogy hol van hát mégis a hiba. Ezt azonban hiába várjuk, mert hiszen tavaly sem volt módunk arra, hogy legalább a kiváncsiságunkat elégitsük ki, ha már a szomjuságunk oltatlan marad.

Jó lesz azonban, ha a város vezetői nem tétováznak evvel a kérdéssel, majd elválik nemsokára, hogy a kötelező vizórák beállitása a segit-e a bajon. Némi remény van arra, hogy a vizhiány ilyen módon enyhülni fog. Ám ha azután is marad a régi gyalázatos állapot, akkor föl kell forgatni fenekestől ezt a vizművet, mert hogy ma ilyen nagy város lakossága vizhez ne jusson, az a körülmény eléggé nem jellemezhető.

Türelmes város vagyunk, annyi bizonyos. Ugy látszik, tudják ezt odafönn is és azért hevertetik Szeged dolgait, továbbá azért mostohák irántunk. Annyi bizonyos, hogy a polgármester helyzete sem valami nagyon kellemes. Elhisszük neki, hogy kalácsot akar hozni, aztán száraz kenyér is alig akad. Az igaz, hogy azt sem tudjuk jól megemészteni. Mert nincs hozzá vizünk.

Ez a cikk eredetileg a Szegedi Napló című lapban jelent meg 1913. április 4-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.