Szeged és Vidéke, 1907. március 21. – Másfélszáznál több fővárosi középiskolai tanár és igazgató gyült egybe Budapesten kedden délután öt órakor a Markó-utcai állami főgimnázium nagy termében, hogy a tanárok fizetésrendezése dolgában állást foglaljon. Tulajdonképpen egyszer már állást foglaltak, amidőn kimondották, hogy a magyar tanári kar fizetését az eddigi törvényes alapon, vagyis a rangsorban való maradás szerint kell rendezni.

Ezzel szemben azonban Szegeden a vidéki tanárok gyülésén a szolgálati idő, vagyis a szenizmus rendszerét fogadták el s éles hangon megokolt határozatban megtámadták a fővárosi tanárokat, akik szerintük önző érdekből kardoskodnak a rangsor mellett. Rangsor és szenizmus, ez az a két jelszó, mely mellett a középiskolai tanárok ma sorakoznak s két táborra oszlanak. A szenizmus hivei már memorandumot is adtak be a kultuszminiszternek, de ezen gyűlésből ítélve, úgy tetszik, mégis a rangsorbeliek vannak többségben.

A budapesti gyülésen dr. Bartha József, a VIII. kerületi állami főgimnázium tanára volt az előadó, aki azt jelentette ki, hogy a szegedi tanárgyülés gyanusitására nem reflektál s a sértő hangot nem fogja hasonlóval viszonozni. Majd fölolvasta az előadói tervezetet és megcáfolta egyenként a szenizmus-rendszer hiveinek állitásait.

Az érdekes gyülés természetesen a szegediek válaszát vonja maga után. A budapesti gyülés egyébként a következőképpen folyt le: Elnöknek megválasztották Wagner Alajost és Kun Ignácot, jegyzőnek Viszota Gyulát. Kun Ignác elnök üdvözölvén a megjelenteket, Bartha József előadó konstatálja, hogy a fővárosi középiskolai tanárok mozgalmát, téves információ alapján a sajtó ugy tüntette föl, mintha a tanárok egy kis töredékének mozgalma volna. Bejelenti, hogy 160–170 fővárosi tanár mozgalmáról van szó, amely szám folyton növekszik.

Pontonkint cáfolja a szegedi gyülés állitásait, mintha a rangsorban való fizetésrendezés nem felelne meg a tanári pálya természetének. Franciaországban már rangsoros fizetés van, azokban az államokban pedig, ahol a szenizmus-rendszer van meg, elégedetlenek a tanárok. Számokkal mutatja ki, hogy a soron kivül való előléptetés nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is megvolt s a fővárosiak legföljebb tiz százalékkal voltak elsőbbségben. A szenizmus még nagyobb teret enged a kapaszkodóknak, mint a rangsoros rendszer. Ha pedig a szegedi gyülés egy esetleges nemzetietlen kormánytól fél, az ellen meg kell csinálni a szolgálati pragmatikát. (Taps.) A javaslat célja – ugymond – az, hogy az összes magyar tanári kar közös érdekét előmozditsa, hogy olyan jólétet és erkölcsi tekintélyt biztositson a tanárnak, mely őt fontos nemzeti feladata teljesitése alapján megilleti. (Éljenzés és taps.) Benyujtja a kilenc pontból álló memorandumtervezetet, melynek tartalma kivonatosan a következő:

A budapesti tanárgyülés a középiskolai tanárok fizetésének rendezését az eddigi törvényes alapon, vagyis a fizetési osztályok keretében óhajtja megvalósitani. Az összes tanárság érdekében leghelyesebbnek tartja, hogy a középiskolai tanárok három egyenlő részben a IX., AIII. és VII. fizetési osztályokba kerüljenek (élénk helyeslés), eddigi ötödéves pótlékuk megtartásával, mely némileg a birák helyi előléptetésének felelne meg. Lakásbérüket mindig az illető fizetési osztály szabja meg. Az igazgatók a VII. és VI., a főigazgatók a VI. és V. fizetési osztályokba sorozandók. A gyakorló főgimnázium tanárai az igazgató fizetését kapják a VII. és VI. osztályba való egyenlő besorozással. A soronkivüli előléptetés a miniszter diszkrécionális joga lévén, a gyülés csak azt az óhajtását nyilvánitja, hogy az ilyen előléptetés kizárólag a középiskolai tanügyterem szerzett érdemeknek legyen a jutalma. (Élénk tetszés.) Az átvett tanárok szolgálati ideje kellőképpen betudandó, a helyettes tanárok a X. osztály legfelső fokozatába neveztessenek ki. A tornatanárok fizetését is rendezni óhajta a javaslat és végül kérik, hogy a középiskolai tanárok szolgálati pragmatikájának megvalósitása fizetésük rendezésével lehetőleg megtörténjék.

A nagy tetszéssel fogadott jelentés után Kármán Mór szólalt föl. A javaslathoz hozzászólt még Theisz Gyula a szenizmus mellett, bár ő is elitélte a szegedi határozat hangját. Beszédét többször élénk ellenmondással fogadták. Raj Ferenc a rangsor mellett foglalt állást. Siegescu József, Szabó Péter és Samu István felszólalásai után az elnök kérdésére nagy lelkesedéssel elfogadták az előadói javaslatot s egy bizottságot küldtek ki, mely a vidéki tanároknak körlevélben küldi meg a határozatot.

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1907. március 21-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.