
100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
Népszava, 1900. március 3. – Leleményes polgármesterrel áldotta meg a kegyes sors Szeged városát. Az ország valamennyi rendőr- és csendőrbasái tanulhatnak tőle. Ennek a leleményes urnak az agyában ugyanis pompás ötlet fogamzott meg arra nézve, hogyan lehet a legegyszerübben és leghatásosabban lehetetlenné tenni azt, hogy a szocialisták gyüléseket is tartsanak. Egy szóval, hogyan lehet a legkényelmesebben a gyülekezési jogot lábbal tiporni. Ugyanis a legutolsó alkalommal, amint több szegedi polgár gyülést jelentett be nála, a következő végzést hozta:
Végzés.
Ábrahám Mátyás szegedi lakos azon bejelentését, hogy f. hó 25-én délután fél 4 órára a Valéria-téren megtartandó népgyülést szándékozik egybehivni, tudomásul nem vehetem, mert bejelentő névaláirásának valódisága igazolva nincsen, a gyülésen bekövetkezhető rendzavarásokért pedig elsősorban bejelentő lenne felelősségre vonandó. Miről Ábrahám Mátyás, Szabadkai sugár-ut 58. szám alatti szegedi lakos és a Kapitányi Hivatal tudomás végett értesittetnek. Szeged,1900. február 24-én. Olvashatlan, polgármester.
Ugyebár egyszerü? Tessék a bejelentőknek ezentul közjegyzőileg és felesketett irásszakértőkkel bizonyitani, hogy saját aláirásukat nem hamisitották meg! Ha ezt nem tudják, nincs gyülés. Ha pedig megteszik, akkor még mindig kétségbe lehet vonni a közjegyző és az irásszakértők bizonyságának helyességét. Egyszóval: akkor sincs gyülés! És ez a fő! Csaknem lehet eltürni, hogy Magyarországon, a „szabadság” és az „okos értelemben vett liberális gyülekezési jog” hazájában a honpolgárok még gyüléseket is tartsanak!
Ez a cikk eredetileg a Népszava című lapban jelent meg 1900. március 3-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.













