Szeged és Vidéke, 1904. február 26. – A belváros járókelőinek páratlan alkalma nyilt ma tanulmányt tenni Szeged éjjeli életéről és a rendőrség éberségéről. Többször keltettek már általános megbotránkozást a postapalota mellett levő Vár-utczának korcsmai skandalumai, hiszen ezek a botrányok minden este megujulnak. De amit ma éjjel tapasztalhatott a közönség, az már tulhalad minden képzeletet. Az utczában levő egyik korcsma tivornyázó közönsége zürzavaros orditozásával, dübörgésével, tombolásával betöltötte az egész utczát; az éjjeli tobzódás elhallatszott a Tiszáig, meg a Széchenyi-tér másik végéig. A járókelő közönség fölháborodva, megbotránkozva sietett tova a pokoli csattogás és orditozás hangköréből s rendőr persze sehol se mutatkozott. Az utcza lakóinak éjjeli pihenéséről szó se lehetett s Isten tudja, minő arányokat öltött volna ez a korcsmai tivornya, ha a közönség köréből telefonon panaszt nem tesznek a rendőrségen, amelynek részéről aztán megintődött a derék kompánia, amely Szeged urának képzelve magát, éjjel gyakorolja magát az indiánok csatakiáltásaiban. Itt volna már egyszer az ideje, hogy a rendőrség erélyesen föllépjen a Vár utczai korcsmákban rendezett orditozó devernyák ellen. Nem tartózkodunk annak konstatálásától, hogy ha maga a főkapitány nem akarja egyenesen azt a gyanut kelteni maga ellen, hogy paktál ezekkel a korcsmákkal, hát akkor kell, hogy valami módját keresse és találja is e botrányok megszüntetésének. Fölteszszük, hogy a főkapitány nem ad helyet ilyen odiózus föltevésnek és megrendszabályozza az e korcsmákban rendezett vad tivornyákat, üvöltő zenebonákat, mert ha nem, egyenesen rászolgál arra, hogy a gyanusitás – ha méltatlanul is – a sarkába szegődjön. 

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1904. február 26-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.