
100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
Vásárhely és Vidéke, 1901. február 7. – Nemcsak a közönségnek, de a városnak is meggyült a baja a kéményseprőkkel. A városnak ugyanis egy szerződéses kéményseprője van: Rácz Károly, aki 800 korona évi átalányért a város tulajdonát képező összes épületek kéményseprői munkáját tartozik ellátni. Igen ám, de a kéménysepretési szabályrendelet meg kimondja, hogy minden háztulajdonos a kerületi kéményseprővel tartozik kéményeit tisztittatni, ami a városra is szól. Ez alapon Hegedüs János kéményseprő a tanácshoz intézett beadványában jogot formált a kerületébe eső városi épületek kéményeihez s valószinüleg példáját a többi kéményseprő is követni fogja. A jogügyi bizottság legalább megállapitotta Hegedüs igényét s most a tanácson a sor, hogy a kéményseprők közt igazat tegyen.
Ez a cikk eredetileg a Vásárhely és Vidéke című lapban jelent meg 1901. február 7-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.













