Délmagyarország, 1910. augusztus 9. – A szentkuti puszta közelében, a Budapestről Szeged felé haladó személyvonatról tegnap délután leugrott egy fiatal jegyespár. A férfit Kovács Gábornak hívják, a leányt Kurucz Verának. Az ugrás után mindketten eszméletlenül, véres tagokkal terültek el a földön. A vonat továbbrobogott. A két szerencsétlen fiatal teremtést a pályaőr részesítette első segítségben, majd mindkettőjüket beszállították a szegedi közkórházba. A legény állapota életveszélyes, mert az esés következtében a hátgerincét törte össze. A leány a karján, fején és arcán sebesült meg. Sérülései súlyosak, de nem életveszélyesek.

Kihallgatásuk alkalmával a leány és a férfi ellentétes vallomásokat tettek. A férfi azt állította, hogy amint a robogó vonat nyitott ajtajában állottak, egy erős szélroham révén a menyasszonya kiesett a vonatból, mire ő nagy ijedtségében utána ugrott. A leány ellenben azt mondja, hogy a szentkuti őrháznál akartak kiszállni, hogy innen rövidebb idő alatt gyalogolhassanak haza. A vonat azonban nem állt meg, mire a legény azt tanácsolta a leánynak, hogy ugorjanak le a vonatról, miután még nincsenek messzire a szentkuti őrháztól. A leány erre kiugrott, utána pedig a legény.

Az egymással ellenkező vallomások a rendőrségnek azt a gyanúját erősítik meg, hogy a jegyespár, eddig ismeretlen okból, öngyilkosságot akart elkövetni és ezzel a szándékkal ugrott ki a vonatból. A hatóság egyébként tovább folytatja ebben az ügyben a vizsgálatot és így talán mégis kiderül, hogy a fiatal pár miért szánta rá magát a halálugrásra.

Ez a cikk eredetileg a Délmagyarország című lapban jelent meg 1910. augusztus 9.-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból szemezgetve mutatjuk be, mik foglalkoztatták a régi szegedieket harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.