Több pénzt szánna a Homokhátságra a kormány, de Mórahalom ebből is kimaradhat

Az eddig tervezettnél több pénzt szánna a kormány a kiszáradó Dél-Homokhátság vízháztartásának javítására – írja a Telex a csütörtöki Magyar Közlöny alapján. A terv szerint 26,4 milliárd forintot különítenek el erre a célra a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program Plusz (KEHOP) forrásaiból. Az összeg felhasználását 2026 második negyedévére ütemezik. 

A két évvel ezelőttihez képest megemelték a KEHOP éves keretét, de az eredeti összegnek legfeljebb 129,2 százalékát vállalja a kormány. Míg egyes tételek több tízmilliárddal növekedtek, olyan is volt, amelyet 40 milliárdról 10 milliárdra csökkentettek. 

A melléklet új tételként tartalmazza a Dél-Homokhátság ökológiai állapotának javítását és a bácskai területek vízpótlását. A dokumentum szerint a projekt célja a Duna–Tisza közi Homokhátság déli részének vízhiányos ökológiai állapotának javítása és helyreállítása.

A fennmaradó 15 százalékot a magyar költségvetés biztosítja. A Duna–Tisza közi Homokhátság vízhiányos és romló ökológiai állapotával korábban részletesen foglalkozott a lap egy külön cikkben.

A Szeged.hu szerint mindemellett „rejtély, hogy hol akad el a Mórahalomra és a környezetébe vizet hozó projekt”, amit „már sokszor megígértek, többször ki is hirdették a Magyar Közlönyben, tavaly nyáron a közbeszerzést is kiírták, de eredmény nincs, egy kapavágás sem történt”. A tenderen elvileg augusztusban kellett volna eredményt hirdetni, akkor inkább kitolták november végére a bontást, de azóta sem hirdettek eredményt, így nem épül ki egyelőre a vízpótló rendszer.

Hiába jut tehát a 2023-ban tervezetthez képest több pénz a homokháti vizes projektekre, a mórahalmi 2 milliárdos projekt egyelőre úgy tűnik, nem indulhat el. Ahogy arról mi is beszámoltunk, tavaly az Energiaügyi Minisztérium azt ígérte, hogy „a vízhiányos állapot javítása érdekében 2025-ben zárul a Homokhátság déli területéhez kapcsolódó Mórahalom térségének vízpótlását biztosító projekt”.

Nemrég annak kapcsán írtunk a témáról, hogy egy magyar–szerb közös projekt keretében fürdők használt termálvizével pótolnák a homokhátsági szikes tavak hiányzó vízkészletét. A termálvíznek magas a sótartalma, ugyanakkor a kutatók azt találták, hogy a szikes tavaké még magasabb. A lerakódott sótartalomnál tehát jelentősebb lesz a vízszint emelkedése, a klímaváltozás miatt pedig „minden csepp víz számít”. A fürdőkből kiengedett vizet már úgysincs értelme visszasajtolni, így viszont újra lehet hasznosítani. 

A Homokhátság szikes tavai valaha madarak, növények és apró élőlények ezreinek adtak otthont, de az egyre súlyosbodó vízhiány és az éghajlatváltozás drasztikusan alakítják át ezeket a sérülékeny élőhelyeket. A mórahalmi Nagyszéksós-tó például minden évben kiszárad, tavaly februárban egy hosszabb cikkünkben azzal foglalkoztunk, miért újítják fel mégis a területet.  

Szeptemberben Szegeden, az Aradi vértanúk terén „Tó állott – most porhalom” címmel utcai plakátkiállítás is nyílt az elsivatagosodásról.