Az 1700 milliárdos ígéret: mikor oldódhat meg a Homokhátság súlyos vízhiánya?

A Kecskemét és a szerb határ között elterülő Homokhátságot már évtizedek óta sújtja a súlyos vízhiány. Ez a probléma nem csupán a helyi gazdálkodókat és településeket érinti, hanem ökológiai katasztrófával fenyeget. A térségben élők számára azonban a víz már nemcsak természeti erőforrás, hanem politikai csatározások eszköze is lett, írja a Szabad Európa.

A lap szerint 2023 őszén Mórahalomnak ígért 2,1 milliárd forintos kormányzati támogatás, amely a Tisza vizének elvezetését célozta volna, soha nem érkezett meg. Az uniós források elköltésére is számtalan példát látunk, amikor a pénz inkább más területekre – vasútfejlesztésre, emlékérmék kibocsátására vagy a migrációs válsághelyzet kezelésére – került.

Most újabb remény csillant fel: 1700 milliárd forintos gigaberuházást jelentettek be, amelynek keretében a Duna és a Tisza vizét vezetnék el a Homokhátságra. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgató-helyettese, Gacsályi József még tavaly ősszel azt mondta, hogy a tervek készen állnak, és 2025-ben elindulhat a projekt, amely két év alatt meg is valósulhat. Ennek némiképp ellentmond az, hogy Czepek Gábor, az Energiaügyi Minisztérium államtitkára szintén tavaly ősszel a parlamentben azt mondta: a tervezés és az engedélyezés lezárult, az 1673 milliárd forintos beruházás elindítása időszerű, részleteket azonban nem árult el.

A Szabad Európa két évvel ezelőtt kezdte feltárni, hogy a Homokhátságon épített víztározók többsége nem szolgál valódi megoldást. A mórahalmi Halászkai közösségi víztározó például félmillió euróból készült el, ám soha nem tudták használni. A tározó üres maradt, az öntözési engedélyek is hiányoztak, így a projekt teljesen haszontalan volt. Mint fogalmaznak, „a látszatvíztározók többsége egy kaptafára épül, sok hasznuk nincs, csak annyi, hogy elköltsék az uniós pénzeket”.

A helyi önkormányzat és Mihálffy Béla térségi országgyűlési képviselő azóta is újabb és újabb milliárdos programokat jelentett be, de ezek rendre kudarcba fulladtak. A 2023-as kormányhatározatok például az utolsó előtti helyre sorolták a Homokhátság vízgazdálkodási fejlesztését, és az előzetes terveket elnapolták.

A Momentum Szegedi elnöke, Halász Noémi – aki végzettségét tekintve földtudományi kutató – számtalan megkeresést kapott a tanácstalan helyiektől a Homokhátság kapcsán, mióta felkarolta a témát. Facebook-bejegyzése szerint nagy a káosz abban, hogy mikor és hogyan fog megvalósulni a terv, a kormányzati szereplők is ellentétes információkat adnak. Mint írja, az itt élők és gazdálkodók közül sokan úgy érzik, hogy cserben lettek hagyva és megoldás, segítség helyett csupán ígéreteket kapnak a kormánytól.

Halász Noémi számtalan alkalommal kereste a térség képviselőjét, a fideszes Mihálffy Bélát, azonban a képviselő szerinte rejtőzködik előle. Halász megjegyezte, egy ideje már minden egyes nyilvános megjelenéséről, rendezvényéről csak utólag posztol Mihálffy. Így volt ez akkor is, amikor Nagy István agrárminisztert látta vendégül néhány hónapja. Halász szerint nem az ő személyét sérti az, hogy Mihálffy nem válaszol a feltett kérdésekre, hanem az őt megválasztó és meg nem választó állampolgárokat veszi semmibe.

Az 1700 milliárdos tervezet lényege tehát, hogy a Dunából és a Tiszából több ponton vizet szivattyúznak ki, amit csatornákon és vezetékeken keresztül hatalmas tározókba juttatnak. Ezekből a tározókból a víz a térséget behálózó csatornákon át folyik tovább a száraz területekre. Halász Noémi szerint a Dunában a jelenlegi ismeretek szerint lesz elegendő víz a 10%-os hozamveszteség ellenére, ám a Tisza 30 százalékos vízveszteséget szenvedett el, így nem biztos, hogy utóbbiból lehet majd elegendő vizet kinyerni.

Főleg úgy, hogy az Országos Vízügyi Főigazgatóság a Nyírség vízpótlását a Felső-Tiszából tervezi megoldani.

Debrecennél pedig a kiszáradás által fenyegetett helyi tavakat töltenek fel egy csatornán át a Tiszából, továbbá a városnál létesülő kínai CATL akkugyárhoz is szükséges lehet majd a Tisza vize.

Vasárus Gábor László geográfus a Telexnek arról beszélt, hogy a vízpótlás szükséges, de nem elegendő a Homokhátság problémáinak megoldására. Az 1970-es évek óta a vízelvezetésre koncentráló gyakorlat miatt a térségben hiányzik a víz, amely a Fekete-tengerbe jut. Szerinte a területhasználati szokások radikális megváltoztatása szükséges.

A vízmegtartás kulcsfontosságú lenne, ám a jelenlegi csatornarendszerek inkább elvezetik a vizet, mintsem hogy megtartanák. Emellett a nagyüzemi mezőgazdasági gyakorlatok miatt a talaj vízáteresztő képessége romlik, a termőföld pedig kiszárad és humuszt veszít. Vasárus úgy véli, hogy a Homokhátság helyzete azonnali beavatkozásokat igényel, mivel a térség mikroklímája gyorsabban változik, mint ahogy a szokások alkalmazkodhatnának.

Ugyanakkor kérdéses szerinte, hogy érdemes-e folytatni azt a gyakorlatot, hogy az állam kifizeti az aszálykárt a gazdálkodónak, akinek tavaly kiszáradt a kukoricája, várhatóan az idén is kiszárad. Ahhoz, hogy eredményes legyen a Homokhátság vízpótlása, Vasárus szerint 5 fontos területen kell alapvető változásokat elérni, de nem büntetésekkel és fenyegetésekkel, hanem az érintettek segítésével és támogatásával, és a bürokrácia csökkentésével:

1. Szemléletváltozás szükséges: a vizet nem elvezetni, hanem megtartani kell.
2. Mivel a jelenlegi túl kicsi víztározók és a csatornák összegyűjtik és elpárologtatják a talajvíz egy részét, ezeket ki kell iktatni vagy át kell alakítani.
3. Vissza kell térni a régi, hagyományos magyar mezőgazdasági művelési módokhoz, ennek a segítésére kell alakítani a mezőgazdaság állami támogatását és a szabályozását.
4. Rugalmasan kell kialakítani a vizes jogszabályokat, és helyi szinten szabályozni, mert az ország különböző részeinek vízgazdálkodása helyi megoldásokat igényel.
5. Javítani kell a Homokhátság népességmegtartó erejét, mert ha elköltöznek az emberek, és senki nem műveli a földeket, tovább romolhat a helyzet.

Kármán Kolos zsombói tájépítész évek óta küzd a Homokhátság vízgazdálkodási problémáival. A Szabad Európában megjelent véleménye szerint a jelenlegi tervek több politikai propagandát, mint szakmai megoldást tartalmaznak. „Sem a Duna, sem a Tisza vize nem hiányzik innen, hanem az a víz, amit jelenleg is elvezetnek a térségből” – állítja Kármán. A problémát szerinte a vízelvezető csatornák okozzák, amelyek 0–24 órában vezetik el a talajvizet, még aszályos időszakokban is. Ezek a csatornák a táj legmélyebb pontjairól gyűjtik össze a vizet, majd bevezetik a folyókba, ami a Homokhátság félsivatagos jellegét erősíti.

A Válasz Online cikkében megemlítik, eddig is az volt a gyakorlat, hogy a gazdák egyre mélyebb kutakat fúrattak az öntözéshez. Mádlné dr. Szőnyi Judit hidrogeológus, az MTA doktora azt mondta, nem a fúrt kutakkal, hanem a mértékkel és a móddal van a baj. „Magyarországon körülbelül egymillió illegálisan fúrt kút létezik. Ez veszélyesen nagy szám: akár köbkilométernyi is lehet az éves vízkivételük, amiről egyáltalán semmiféle fogalmunk nincs.”