Bivalyok állították helyre a mórahalmi Nagyszéksós-tavat, most karbantartják

„A tó és környéke madárparadicsommá vált” – mondta a Krnács György, a Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi őre a Magyar Narancsnak. 

A terület helyreállítása 2007-ben indult, az önkormányzat és a nemzeti park együttműködésével. A nád eltávolítását nem kotrógéppel, hanem bivalyok legeltetésével oldották meg, ami költséghatékonyabb és hosszabb távon is eredményes módszernek bizonyult. Egy időben több mint száz állat járta be a tómedret, 2020-ra pedig sikerült kiirtani a nádat, ami újra értékes élőhellyé tette a területet.

A Nagyszéksós-tó azóta népszerű célpont lett. Először két kilátót és tanösvényt alakítottak ki, a sekély tó bivalyokkal együtt vált igazán látványossá. A felújított tanyai iskola, az egykori madzagvasút állomása és az új szálláshelyek is vonzzák a látogatókat. A közelség Szegedhez és Szabadkához szintén növeli a forgalmat, Krnács György számításai szerint egy évben tízezer körüli vendég fordulhat meg itt. Ez alapozta meg a mostani látogatóközpont építését.

A projekt keretében öt kilátó, tanösvény, játszótér, kültéri foglalkoztató és gólyamenedékház is készül. Az uniós támogatással, a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program Pluszból 1,4 milliárd forintból finanszírozott beruházás 2026 szeptemberére fejeződik be. A kiállítás célja, hogy bemutassa a környék élőhelyeit, és kedvet csináljon a látogatóknak a személyes felfedezéshez.

A szakember szerint a szikes tavak lassan eltűnnek, ezért a Nagyszéksós-tó értéke folyamatosan növekszik. Bár a tó kétszer is kiszáradt, a szikes tavak életében ez természetes folyamat. Szükség esetén több forrásból, akár öntözővízzel vagy a szennyvíztisztító rendszerből is pótolható a víz. Krnács úgy véli, a tó már most is olyan érték, amelyre mindenki büszke, és ha kellene, a helyiek kézzel is vizet hordnának bele.

A bivalyok mára a város jelképei közé tartozhatnak, felmerült, hogy a címerbe is bekerüljenek. Ázsiai eredetű állatok, szoros közösségben élnek, a borjakat együtt nevelik, és egymás utódait is táplálják. Könnyebben szelídíthetők, mint a szürkemarhák, és erősebb igavonók. Krnács felidézett egy gulyást, aki korábban börtönőrként dolgozott, de a bivalyok mellett találta meg helyét: bemutatóin az állatok engedelmesen követték utasításait, miközben a turistáknak mesélt róluk.

A bivalyok ma már több nemzeti parkban és egyre több önkormányzatnál, sőt gazdaságban is megjelennek. Krnács szerint az, hogy nagyszülők hozzák ide unokáikat, és mesélnek nekik arról, milyen szerepet játszott a bivaly régen a mezőgazdaságban, messze meghaladja az eredeti elképzeléseiket.

2025 februárjában a Szegederen már írtunk arról, hogy a tó időszakos kiszáradása természetes jelenség, amely miatt a szakemberek szerint nem kell aggódni. Szűcs Anikó projektvezető akkor arról beszélt lapunknak, hogy a jelenség inkább arra ad alkalmat, hogy megértsük és elfogadjuk a szikes tavak sajátos vízháztartását. Hangsúlyozta, hogy a kiszáradás ellenére a természetvédelmi és az ökoturisztikai szempontok összehangolásával érdemes a terület fejlesztésébe beruházni.

A tó környéke a Körös-éri Tájvédelmi Körzet része, ahol a bivalyrezervátum 2008 óta működik. A több mint száz állat nemcsak a nádas visszaszorításában játszik szerepet, hanem a madárvilág és a növényzet regenerálódását is segíti. A most épülő látogatóközpont mellett kilátók, gyógynövénykert, játszótér és gólyamenedékház is készül. A fejlesztések ugyan nem közvetlenül a tómederben zajlanak, de a környezeti nevelés révén hozzájárulnak a természetvédelmi célokhoz.

A szakértők szerint minden természetvédelemre fordított forint többszörösen megtérül az ökoszisztéma szolgáltatásain keresztül. A cél az, hogy a Nagyszéksós-tó ne csak helyi, hanem nemzetközi összefüggésben is bemutassa az Alföld szikes tavainak jelentőségét.