„A magyar kormány nem nézi tétlenül a soha nem látott forróság következtében kialakuló aszályhelyzetet” – jelentette ki az MTI szerint Nagy István agrárminiszter szerdán Mórahalmon, a Csongrád-Csanád vármegyei városban rendezett gazdafórumot – ami a közlemény alapján inkább politikai fórum lehetett – megelőző sajtótájékoztatón. A fórumon részt vettek többek között Német Ferenc és Farkas Levente szegedi fideszes képviselők is.

Nagy István emlékeztetett, a kormány már májusban megalakította az aszályvédelmi operatív törzset, annak érdekében, hogy „legyen idő az összehangolt kormányzati intézkedéssorozat kidolgozására”, amely képes mérsékelni az aszály okozta károk nagyságát. Nagy ezután a Fidesz-kormány eddigi intézkedéseit sorolta.

„A kormány 176 milliárd forintot fordított az infrastruktúra megújítására a gazdák számára, annak érdekében, hogy minél nagyobb területen tudjanak öntözni. Ennek eredményeként a kiinduló 85-86 ezerről 150 ezer hektárra nőtt az öntözött terület nagysága, és 350 ezer hektárnyi terület vízháztartását sikerült javítani” – folytatta Nagy.

Azt is elárulta, a szakemberek azon dolgoznak, hogy 2026 végére mintegy – másfél balatonnyi mennyiségű – 3 milliárd köbméter vizet tudjanak fölfogni. A miniszter szerint sikerült szemléletváltást elérni, így „kevesebb vizet engedünk ki az országból, mint amennyi beérkezik”. A jogszabályváltozások a víz tározására ösztönzik a gazdákat, ennek érdekében módosították a támogatási struktúrát, és az ideiglenes tározókat is átalakították a víz megőrzésére, mondta.

Nagy István állítja, több mint ezer ember nap mint nap a vízellátási problémák megoldásán, az aszálykárok mérséklésén dolgozik. Az agrártárca vezetője fontos lépésnek tartja, hogy a kormány átvállalta a vízszolgáltatási díjat a gazdáktól, akik e mintegy 10 milliárd forintos támogatás révén ingyen juthatnak hozzá a szükséges öntözővízhez.

Ezután az agrárminiszter arról kezdett beszélni – ha már szóba jött a Tisza folyó –, hogy a Tisza Párt, „amely magát a vidék gazdatársadalmába behízelegve szeretne eredmény elérni”, Brüsszelben a legnagyobb árulást követi el. Támogatja szerinte ugyanis azt „a Brüsszel által lediktált víz keretirányelvet”, amely megtiltaná az öntözővíz ingyenes biztosítását a gazdáknak. Úgy fogalmazott, „a kormánynak azzal is meg kell küzdenie, hogy a brüsszeli politika a gazdák háta mögött paktumot kötött Ukrajnával”.

A Kecskemét és a szerb határ között elterülő Homokhátságot már évtizedek óta sújtja a súlyos vízhiány. Ez a probléma nem csupán a helyi gazdálkodókat és településeket érinti, hanem ökológiai katasztrófával fenyeget. A térségben élők számára azonban a víz már nemcsak természeti erőforrás, hanem politikai csatározások eszköze is lett.

Nemrég 1700 milliárd forintos gigaberuházást jelentettek be, amelynek keretében a Duna és a Tisza vizét vezetnék el a Homokhátságra. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgató-helyettese, Gacsályi József még tavaly ősszel azt mondta, hogy a tervek készen állnak, és 2025-ben elindulhat a projekt, amely két év alatt meg is valósulhat, ám ennél konkrétabb lépések nem történtek. 

A Szabad Európa szerint a mórahalmi önkormányzat és Mihálffy Béla térségi országgyűlési képviselő azóta is újabb és újabb milliárdos programokat jelentett be, de ezek rendre kudarcba fulladtak. Emellett a 2023-as kormányhatározatok például az utolsó előtti helyre sorolták a Homokhátság vízgazdálkodási fejlesztését, és az előzetes terveket elnapolták.

A Momentum politikusa, Halász Noémi – aki végzettségét tekintve földtudományi kutató – számtalan megkeresést kapott a tanácstalan helyiektől a Homokhátság kapcsán, mióta felkarolta a témát. Facebook-bejegyzése szerint nagy a káosz abban, hogy mikor és hogyan fog megvalósulni a terv, a kormányzati szereplők is ellentétes információkat adnak.

Kármán Kolos zsombói tájépítész évek óta küzd a Homokhátság vízgazdálkodási problémáival. A Szabad Európában megjelent véleménye szerint a jelenlegi tervek több politikai propagandát, mint szakmai megoldást tartalmaznak. „Sem a Duna, sem a Tisza vize nem hiányzik innen, hanem az a víz, amit jelenleg is elvezetnek a térségből.”

A vízmegtartás kulcsfontosságú lenne, ám a jelenlegi csatornarendszerek inkább elvezetik a vizet, mintsem hogy megtartanák. Emellett a nagyüzemi mezőgazdasági gyakorlatok miatt a talaj vízáteresztő képessége romlik, a termőföld pedig kiszárad és humuszt veszít. Sipos György, a Szegedi Tudományegyetem Természet- és Környezetföldrajz Tanszékének vezetője szerint már csak az eső segíthet a Homokhátságon. Úgy véli, alig van esély a megmentésre: a térség vízháztartásának helyreállítása legalább annyi időt igényelne, mint amennyi alatt tönkrement – ez legalább négy évtized.

Sipos elmondta, a jelenlegi vízhiány részben a múlt vízgazdálkodási döntéseinek következménye. 150 éve még helyesnek tűnt az alföldi területek lecsapolása, mivel akkor bőven volt víz, ma viszont már túl kevés. A melegedő időjárás miatt a felszíni vizek gyorsabban elpárolognak, a csapadék pedig nem tud beszivárogni a talajba.

Az aszály nem csak a mezőgazdaságot érinti hátrányosan. Káros hatással van az ivóvíz kitermelésére, a vízenergiára, a hajózásra és a vizes élőhelyek fennmaradására. A megmaradt vizek felmelegednek, romlik a minőségük, miközben az emberek tovább csökkentik az egyre szűkösebb vízkészleteket.